Elsőre nekem is furcsán hangzott, amikor a paprikatv-n hallottam, mint olasz receptet a két éhes olasztól. A gondolat viszont megfogott, ezt muszáj elkészíteni és megkóstolni.

Az eredeti recept szarvasgombát is kér hozzá, de valahogy most nincs kedvem szarvasgombát vadászni. Meg úgy vagyok vele, hogy egyszer ettem, de nekem nem volt egy nagy durranás. Mintha vékonyra szeletelt diót ettem volna. Megtaláltam a kamrában a régen olivában eltett miniatűr szarvasgombámat. Felbontottam és megkóstoltam - tényleg dió ize van. Dióm viszont több van :)

A csodahüttő adott nekem egy félkilós fagyasztott csirkemájat. Feleségem már előre szólt, hogy nem kér belőle - a recept így csak két személyre szól (magamnak reggelire és ebédre:)

Hozzávalók (2 személyre):

• 20 dkg csirkemáj
• 3 dkg vaj
• 1 lilahagyma (mert az selymesebb)
• 2 dkg pecorino vagy parmezán sajt
• 1 girizd fokhagyma
• gyerekmaroknyi dió
• pirinyó gyömbér
• teáskanálnyi olajbogyópaszta vagy néhány olajbogyó vékonyra szeletelve
• bors, majoranna
• 15 dkg spagetti tészta
• só

A képen szerepel még egy kicsi csili is, de azt nem adtam hozzá. Szintúgy kihagytam a szarvasgombás olivát - inkább a dió és vaj.

Feltettem a tésztafőző fazékban 2 liter vizet 3 ek sóval forrni. Ezalatt durvára vágtam a diót, megzúztam a fokhagymát és apróra vágtam, felaprítottam a lilahagymát és a csirkemájat kicsi kockákra (kb 1 cm-es, vagy kisebb) vágtam.

A lilahagymát a vajon elkezdtem dinsztelni. Beletettem egy kis darab gyömbért is kíváncsiságból. Amíg a hagyma pirult, megreszeltem a sajtot is. Egy részét kistányérba a tálaláshoz, a többi maradt a deszkán a főzéshez.

Felforrt a víz is. Ebbe egy szűrőben beletettem a diót, mert kicsit lágyabbra szerettem volna, mint a sima vagdosott dió. A tésztának sem árthat meg a diós vízben való főzés. Beletettem végül a tésztát, hogy elkészüljön, mire a máj is kész.

Amikor a lilahagyma megpárolódott, hozzáadtam a diót és a fokhagymát. Éreztem ahogy a fokhagymaillat átjárja az orromat, beledobtam hát a felkockázott csirkemájat, amit megszórtam kevéske majorannával, mert a majoranna és a máj kéz a kézben jár. És mivel a bors is hasonló viszonyt ápol a májjal, hát tekertem bele vagy 5 tekerésnyit. Heves kavargatásba fogtam, hogy szétessen a máj darabokra és magához ragadja a hagymákat. Szépen lepirítottam, de a gyömbérdarabot kivettem belőle. A májat sózás helyett az oliva pasztával ízesítettem, ami szintén elég sós.

Leszűrtem a tésztát, de felfogtam egy decinyit a főzőléből. Rászórtam a sajtot a májra, majd rátettem a két adagnyi tésztát is. Elkezdtem összekeverni a májjal, és menet közben felöntöttem a tésztalével. Ez egy nagyon fontos spagetti készítési szabály, hogy amikor a tésztát azon frissibe a szószba tesszük (és nem fordítva!), akkor jónéhány evőkanálnyit adjunk hozzá a főzővízből - ettől igazán szaftos lesz.

Egy kis frissen reszelt (jó, a főzés elején már megreszeltem, de mennyivel jobban hangzik a "frissen reszelt parmezán", mint hogy a reszelt sajt maradéka) pecorino sajttal tálaltam magamnak:

A dió tökéletesen helyettesítette a recept által kért szarvasgombát és még egy kalap pénzt is megspóroltam! A gyömbér ízét sejteni lehetett a háttérben, vagyis pont jó mennyiséget tettem bele.

Feleségem is boldogan belakott a maradék spagettiből, mert azért abból többet főztem!