Egy ismerősöm mesélte, hogy a barátja hallotta, hogy a Jereváni Rádió bemondta, hogy a szovjet tudósok megállapították, hogy a bantu naptár szerint 2013 a kapor éve. Ahogy a kertbe leballagtam, meg kellett állapítanom, hogy ezek a szovjet tudósok azért tudnak valamit. A sárgarépa a kaporerdőbe vágott tisztáson küzd a betevő napfényért, és kicsivel odébb egy kozák lovasezred simán el tudna rejtőzni a dzsungelben. Lovastul. A hátsó ficakban a markotányosnők is elbújhatnának az ekhós szekereikkel egyetemben.

Eddig hat ismerős követte el azt a hibát, hogy igennel válaszolt, mikor azt kérdeztem: kell-e egy kis kapor? Az egyikük most a garázsban lakik, miután az asszony közölte vele: - Vagy én, vagy a kapor. - Kicsit elhanyagolt, kicsit büdös, de boldog a nagy csokor zölddel. A  másik - egy háziasszony - a kamasz gyerek szobájában főz mostanság egy rozzant rezsón, mivel a konyhába nemigen tud bemenni, mióta odatették a kazalnyi kaprot.

Ha netán valakinek kell, van még.

Összedobtam egy kis könnyű nyári reggelit, ebben a kuka melegben nem is esik más jól. A rikottával ismét úgy jártam, mint múltkor.

Hozzávalók:

25 dkg tehéntúró

15 dkg tejföl

2 dkg vaj

1 kis csokor kapor

egy fél fej lilahagyma

őrölt kömény

só

A hagymát és a kaprot finomra vágtam. Hozzáadtam a tejfölt és a túrót. A vajat a mikróban egy csészében éppen folyósra olvasztottam, és beleöntöttem a keverékbe.

Őrölt köménnyel és sóval fűszereztem, és alaposan kikevertem.

Csavart kifli szeletekkel, és jéghideg kovászos uborkával tálaltam. Nagyon jó volt, a siserahad is előrajzott.