Nem ismerem a hivatalos nevét, nálunk mindig is rozsdásmarhának hívták. Sültnek nem nevezhetem, mert párolt. Pároltnak sem, mert azért sült is. Szóval marad simán rozsdás marha.

Szintén a pisztráng készítésekor kezdtem ennek az ételnek is. Legalábbis aznap fűszereztem a pácolt rostélyos fűszerével egy szép darab magas hátszínt, amit szintén centisekre vágtam - de már nem szomorúan.

A fűszerek:

• Oregano
• Kakukkfű
• Rozmaring
• Snidling
• újfokhagyma
• 2 ek mustár
• 4 ek olivaolaj
• 1 ek szemes bors

Ezeket mind összezúztam a mozsárban, majd megkenegettem vele a szeleteket.

Mind összefogtam egy jól záródó zacsiban és eldugtam a hűtő hideg frontján hátul. Két nap múlva jött az ihlet, hogy ebből legyen rozsdás marha. Előszedtem hát a zacskót, kiteregettem belőle a húsokat egy tányérra:

Kicsit meghintettem liszttel mindkét oldalát

6 ek oliva olajat hevítettem a kis kuktámban, és a hússzeleteket átsütöttem mindkét oldalukon, de a közepe azért rózsaszín maradt.

Kitettem egy tányérra pihenni. (Picit azért ettem is belőle, de psssszt!)

Feldaraboltam négy fej vereshagymát, és a kuktába dobtam pirulni, meg hogy leoldja a rásült fűszereket, ízeket.

Felöntöttem húslevessel (többször is, mert besűrűsödött - de ez jót tett neki) és a húsokat a szaftjával együtt visszatettem a lébe. Ekkor még kapott sót és 4 nagy girizd fokhagymát.

Piszergett a kukta egy órán át, mielőtt kinyitottam. Addig megmelegítettem magamnak egy tányérnyit a sáfrányos rizsből, ami a hűtőben bújkált. Rászedtem jónéhány kanálnyi szaftot és két szelet húst. Egy kisüvegnyi uborkasalátával ettem meg ebédre.

Másnap viszont tökfőzelékkel, mert azt imádom :)