A mai beszámoló egy lusta nap eredménye - a tegnapi Xcaret túrát ki kell pihenni (legalábbis az én koromban).

Ismét csibét kaptunk, de szebb fészke volt:

Van a Quintán mindenféle étterem, de egy-kettő kilóg a sorból. A francia: ott tényleg francia reggelit kaptunk és a "100% természetes", ami egy abszolut bio és egészségmániás hely. Külsőre vonzó, ki kell hát próbálni (az sem utolsó szempont, hogy közel van!) A vízesés csak dekoráció, nem láttam, hogy onnan hoznák a reggelit, bár a narancsoszsákból volt még vagy 10 a bejárat mellett.

Az alábbi táblázaton nem nagyon igazodtam el, mert olyan apró betűvel volt, hogy spéci szemüveg kellett volna az olvasásához. Így felnagyítva már értem: melyik ételhez melyik gyümölcslevüket javasolják:

A place mat (teríték) talán többet mond az okostelefonok birtokosainak, nekünk még telefon sem volt a zsebünkben. Közel az összes étteremben a síma papír terítőt részesítik előnyben - könnyü takarítani.

Feleségem reggelije sok avokadóval és zöldséggel egy savanyú paradicsom salsa verde parmezánnal és tejfellel (több tejfelt esznek, mint mi, magyarok), valamint egy guava zeller petrezselyem lime lé.

Én kevésbé voltam merész és egy spenótos tojásrántottával és banán mangó lével megelégedtem. A spenótos rántotta zseniális volt, a babpüré meg tökéletes!

A nap meleg - dél körüli - szakaszát bizony lustálkodással és olvasással töltöttük, csak 5 körül indultunk el kipróbálni a szintén az utcánkban lévő olasz éttermet , Rómeot, ahol feleségem már megismerkedet a pincér kislánnyal. A hely büszkesége az olasz tulaj és szakács, akik Olaszországból hozatják az alapösszetevőket (sajt, sonka, oliva olaj). Ahogy már Szicíliában is megszoktuk, kihozták a hely fűszeres oliváját kenyérrel - itt csili paprikás olajat. Ilyet én is szoktam felszolgálni, ha jó hangulatban vagyok és eszembe jut, csak én más fűszerrel készítem. Ebbe az olajba tunkoljuk a kenyeret, mint az USA-ban a vajas kenyeret, mint elő-elő ételt.

Én beneveztem előételre is: a menü szerint kétféle kagyló (clam és mussels) fehérboros fűszeres szószban párolva - a pincér szerint csak fehér kagyló van, úgy is jó. Magam is sokszor készítek feketekagylóból a hangulatom szerinti fűszerezéssel, de ez a fehér kagyló sokkal ízesebb. Jóllakni vele nem lehet, viszont olyan finom a kagyló és a szósz is, hogy szinte képtelenség abbahagyni. Szerencsére csak egy tányérnyit hoztak ki:

Főételnek gnocchi mellett döntöttünk. Én még nem ettem olyat, feleségem se - itt az alkalom kipróbálni az olasz konyha saját krumplis nudliját. Feleségemnek paradicsomos/parmezánosat kértünk:

Én pedig egy spenótos/tejszínesre szavaztam:

Mindkét tál nagyon finom és rettentő laktató volt, csak kicsit túl sok olivát öntöttek köré, nem is a legfinomabb fajtából.

Említettem már, hogy trehány népség a mexikói, de amit az elektromossággal művelnek, az kétségbeejtő. Úton útfélen drótok lógnak ki a falból mindenféle szigetelés nélkül.

A délután még világos részét feleségem a tengerben töltötte, míg én aggódtam, annyira kiúszott. Szerencsére szemben van Cozumel szigete - legrosszabb esetben ott köt ki.

A kisebbik mólóhoz szállodaláncon át vezet az út.

A naplementében a parton hínár és tömeg fogad. A pálmafák hátterében szintén szállodák vannak.

Megtaláltam a feleségemet is, nem kell tovább aggódnom. Kiderült, hogy a nagy hullámok közt nem látszott :)

Az előbbiekben nem mutattam a hotel nyárikonyháját a medence mellett, álljon most itt hiánypótlásul.

A lépcső alatt pedig egy kis tavacska sok teknőssel és halakkal.

Az estét fényképezőgép nélküli sétával és margaritával töltöttük, hogy felkészüljünk a másnapi Nagy Túrára Chichen-Itza-ba.