Sokadik éves házassági évfordulónkra gyerekeinktől egy mexikói utazást kaptunk ajándékba. Igaz, az évforduló már jócskán elmúlt, de mostanra végre sikerült kiutaznunk az USA-ba jogosítványt hosszabbíttatni, meg egyéb papírmunkát intézni. Posztoltam már az ottani ételekről, de gondolom egy utibeszámoló is érdekes lehet. Egy posztba nem fér be, hát lesz belőle sorozat.
Tiltakozás esetén természetesen a többi írást nem közlöm :)
A nyaralás még otthon kezdődött, mikoris ki kellett volna választanunk, hova akarunk menni. Persze lusta népek vagyunk meg valahogy nem is éltük még bele magunkat, hogy utazunk. A AAA (autoklub) nagyon ijesztő árajánlatot adott, ez sem segített a hangulatunkon. Végül a nagylyány fülöncsípett, kilistázott vagy 30 hotelt, ahova mehetünk. Gyorsan redukáltunk 6 hotelre, amit részletesebben megnéztünk (a weben, persze). A válogatási kritériumokat a referenciák határozták meg elsősorban, majd apróságokat kellett figyelembe venni, mint például biztosítanak-e ivóvizet (nem célszerű csapvizet inni amerikai gyomorral), van-e reggel kávé, van-e hűtő a szobában, satöbbi.
Relatíve hamar kiválasztottuk a megfelelő szállodát. Hét napra terveztük, de kíváncsiságból megnéztem, mi van, ha 8 napra megyünk - és amilyen szerencsénk volt, ugyanannyiba került (pont egy napi szobaárral volt olcsóbb a repülőjegy)! Igy tokkal, vonóval 600 USD volt fejenként 7 éjszaka és repülőjegy Bostonból Cancun-ba. Szóval a gyerekeknek nem kellett a gatyájukat a nyaralásunkra költeni :) A jegyet és a szállást az expedia.com-on vettük meg, amit rendszeresen használunk, megbízható és akkor is lehet rájuk számítani, ha baj van!
Célállomás Playa del Carmen - a Yukatán félsziget Carib tengerre néző partján Cozumel szigettel szemben. 2010-es népszámlálási adatok szerint 149923 lakosával elég méretes városnak számít, ám ezt a méretét az utóbbi évek igen extenzív befektetéseinek köszönheti. Kifejezetten turista város, lakosai szinte kizárólag a szolgáltatásban dolgoznak (ha netán éppen dolgoznak, mert az nem divat arrafele).
Szállodánk a Hotel LunaSol, ami a 4. utcán a 15. és 20 sugárút között helyezkedik el mind a 16 szobájával. Az út kiválasztásánál egy feltételt felejtettünk el ellenőrizni: mikor megy a reülő és mikor érkezik. Nashuából van busz a bosztoni repülőtérre - napközben ... A mi repülőnk 5:30-kor indult, 90 perccel előtte ott kell lenni, az út a reptérig 1 óra, vagyis kettőkor kelés és 3-kor indulás. Persze busz nincs, a taxi 250 USD lenne. Szóval maradnak a gyerekek, akik persze dolgoznak aznap (szerda volt). Email a szállónak: lehet-e korán beköltözni, mert hulla fáradtak leszünk. Másnapra jött is a válasz, hogy mindent elkövetnek, hogy a szoba kész legyen időre. Első plusz pont a szálló részére!
A város térképét tanulmányozva kiderült, hogy a korzó (akáracsak a Váci utca vagy a Strip Vegasban) a legfontosabb hely. Ez az 5. sugárút (Quinta Avenida), ahol az élet leginkább zajlik, (a szó szoros értelmében is). A sugárutak 5-ös számozással rendelkeznek, az utcák pedig páros számokkal. A szálló tehát két háztömbnyi távolságra van a zajos élettől. Második plusz pont.
A repülőút eseménytelen, egy átszállás Atlantában 45 perc alatt. Cancunban megtaláljuk az ADO busz (helyi Volán) kioszkját, 10 USD fejenként Playa del Carmenbe (ez kb 60 km-es út). Szuper légkondicionált busz nagy csomagtérrel egy óra alatt le is vitt minket. A buszpályaudvar kb 5 perc sétára volt a szállótól.
A recepción széles mosollyal fogadtak: kész a szobánk! (Újabb plusz pont). Gyorsan felmentünk és ez a krokodil fogadott minket:
Minden nap más állatot formázott a szobalány számunkra. Ezek jók lesznek a beszámoló könyvjelzőinek is. A teraszon kisasztal két székkel.
Szemközt a fa áttöri a födémet és a tetőt:
A hotel medencéje mellett egy gyönyörű legyező fogad minket - kár, hogy nem mozgatja senki:
Maga a medence egy kicsi úszórészből, egy kerek gyerekpancsolóból és egy kis vízesésből áll.
Fél óra pihenő, de menni kell, mondja a lábunk (meg a feleségem). Irány a tenger, amit 3 perc alatt el is érünk:
Nagyon éhesek is voltunk már, irány az étterem, amit a recepción ajánlanak, a la Parilla a Quintán, ahogy a helyiek hívják. Persze előbb egy szép bugenvillea és hozzá tartozó ház is lencsevégre került.
Az étteremben azonnal Guacamole-t kérünk. Ki kell próbálni az autentikus változatot! Feleségem salsával egészíti ki, én csak önmagában kóstolom. Gyakorlatilag semmi fűszer nincs benne, csöpp lime, paradicsom, valamint kis só. Első osztályú!
A Margarita koktél elengedhetetlen itala minden étkezésemnek sok-sok ízben és formában:
Feleségem marhahúsos tacot rendelt:
Én pedig a napi fogást prézlivel megsütve, zöldséggel és rizzsel körítve. Akkor még nem tudtam, hogy meg is lehet kérdezni, milyen hal a napi fogás :)
Első mexikói étkezésünk remek volt, erre koccintottunk (meg arra, hogy ide is eljutottunk életünkben)
Egy óra múlva az étellel eltelve lassan bandukoltunk vissza a szállóba egy kis délutáni alvásra, mert rég volt már hajnali kettő. Persze azért a fényképezőgép dolgozott.
Egy másik étterem székei fogták meg a szemem:
Turistabusz - amit egyszer sem próbáltunk ki
És végül már a szállónál a szokásos életkép: a helybélien kvaterkáznak és nem dolgoznak.
A hotel udvarán kaptam el ezt a madarat, amelynek randább hangja van mint a mi szarkánknak és szajkónknak együttvéve. Rengeteg van belőlük!
Kiadós délutáni alvás után irány a Quinta. Egy keményhéjú tökfajta kivágva kagylós csingilingivel rengeteg formában és színben:
Szerda este van, a forgalom elég enyhe
Lesétálunk a partra a Benito Juarez utca végénél (ez a 0. utca neve), ahol bazár és egy nagy szobor fogadott. Erről később jobb képet is sikerült készíteni.
Alvás előtti mese helyett ezeket a vaslemez banyákat fedeztük fel, akiket hegesztéssel készített az alkotójuk.
Álom nélkül telt az első éjszaka.
