Jó reggelt!
A Veneszt a maga helyén kell nézni: egy alapanyag szegény, központi irányítású, tömegétkeztetésre koncentráló kor szülötte. A legnagyobb baj vele, hogy sok helyen máig ez a meghatározó, miközben az elérhető alapanyagok, technikák rengeteget változtak. Ugyanúgy kellene kezelni, mint ahogy pl. a rákkoktél leginkább már csak retró bulikon kerül elő az USAban vagy Angliában. Divatok mindig voltak és vannak (már várom mikor jelenik meg a füstölt paprika fagylalt, lehetőleg szuvidált...), de ami jó az maradandó lenyomatot hagy a konyhán, ami nem az meg kikopik. Ezt a kikopást gátolja, hogy egy nemzeti könyvtár kultúrális programba ez kerül bele.
A másik, ehhez képest kisebb bajom vele, hogy technikailag és alapanyagok szintjén végtelenül lebutított. Azért, mert valami nem érhető el, még le lehet írni hogy hogyan kellene csinálni, a szakács pedig majd improvizál az elérhető alapanyagok szerint. Ebből a szempontból a 60as évek katonai szakács útmutatói és a Rákóczi-féle Konyhaművészet között nincs különbség. Egyébként sok is - ha már kiadtunk valamit, akkor például ezt a nehezen és drágán hozzáférhető Rákóczit kellett volna. Volt a Berlitz-nek egy kb repi célokra készített Magyar Konyha c. szakácskönyve, illetve a Gázművek szponzorálta a nagy budapesti szállodák konyhafőnökeinek a szakácskönyvét (Mesterszakácsok gázon főzött mesterművei), ezek mind igényesebbek mint a Venesz.
Akit érdekel egy nálamnál avatottabb, részben irodalmi vélmény:
www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130404-a-kor-volt-ocska-nem-feltetlenul-venesz-interju-csernaszabo.html

ez nem a véleményem, viszont feltétlenül el kell mesélnem, hogy veletek álmodtam ma éjjel:
rendeztünk egy találkozót, amin andrás volt a házigazda, és valahogy voltak valami osztrák vendégek is, én öt pucolt nyulat vittem.
valakinek nem tetszettek a nyulak, ezért elkobozták, nem tudtunk belőle vacsorát főzni, viszont az osztrák vendégektől elvették a vacsora árát.
ekkor valahogy hirtelen végetért a "buli", én elrohantam elintézni, hogy elfogadják a nyulakat, közben láttam, hogy PO és süllőcske elkezdte osztogatni a paradicsommagjaikat, amiket ajándékba hoztak nekünk.
mire visszaértem, nagy tömeg volt, mint egy katonai felvonulás, és egyszerre lépdeltek előre egy színpad felé, úgy kellett a tömegben iszkolni.
akkor találkoztam Andrással, aki azt mondta, hogy nagyon csalódott, mert az emberem nem tudja rendesen enni a mignont (ezt valami olyan tekintettel kísérte, mintha valahogy másként kéne értenem), majd mentem a szállásunkra, ahol PO fogadott beszélgetve az emberemmel, és együtt mentünk egy teraszra, ahol volt mindenki, de én valami törülközőbe voltam betekerve, és itt eléggé nem értettem már, mi történik, úgyhogy gyorsan felébredtem.

ne vonjatok le következtetést, elég megrázó volt önmagában is:))))

@Babette_:
Őszinte részvétem. A nyulak ekobzása tényleg szőrnyű, főleg az, hogy az első combokat is elkobozták, pedig azok sütve a legfinomabb falatok.

Sziasztok!

Mivel nincs alapos ismeretem, így csendben vagyok és leülök és hallgatok.

@Babette_: ez pompás álom te:) csupa jó emberekkel álmodtál:)
Ez tetszett, hogy törlüközős sztori után gyorsan felébredtem:)

@Babette_: öööö... mit vacsoráztál? :)

A nagynéném vendéglátós volt a hatvanas-hetvenes években, és tipikusan "Veneszesen" főzött otthon is. Én pár évesen még őszinte ember voltam (bár nem ordítottam, sem toporzékoltam), egyszerűen csak közöltem, hogy ez rossz, és nem kérek belőle. Pláne hogy a hétköznapokon a Brassóból '22-ben repatriált dédi főzött, később meg a nagymamám, akik nagyon ízesen, magyarosan, mégis könnyű ételeket főztek, én ilyeneken azóta is megbotránkozom, hogy spenótot berántani... Van egy régi Venesz könyv itthon, mondjuk párszáz emberes, spórolós menzára főzni, arra talán megteszi. Ilyennek is lennie kell, de azt én sem értem, hogy most ha ez megjelent ebben a sorozatban, akkor ennek kéne reprezentálni a magyar konyhát?! :(

@Topy: nekem is ez jutott az eszembe, hogy még jó, hogy nem bikák kergették álmában :)

a könyv kiadása meg akkora melléfogás, hogy fáj...
nagy tömegek, olcsó, magas kalóriatartalmú, kevés szakképzettséget igényló, silány alapanyagokkal történő ellátásáról szól... abban a korban ez épp szükséges(?) volt, a baj az, hogy markánsan rányomta a bélyegét a magyar konyhaművészetre, erre most, hogy végre látszik valami előrelépés, államilag piedesztálra emelik

@Kató néni: engem krokodil üldözött és itt ahol lakom, fel is szaladtam valami csőre,ott himbálózdtam - sehogy se tudtam maradni, de nem kapott el, mert én is felébredtem.
Mondjuk nekem ebből az jött le, hogy én már csak úgy himbálózni nem tudok, no meg az a krokodil...

@Topy: hát ez az. éhesen feküdtem le, nem volt kedvem enni.

@Pinka-Panka: hát olyan szempontból igen, persze.

Én nagyon művinek érzem ezt a vitát, mert azt mindenki elfelejti, hogy amikor a Venesz féle szakácskönyvek kiadásra kerültek, nem volt ekkora alapanyag választék.Tehát nem lehet a mai viszonyokkal össze vetni. Mégis hatalmas érdeme, megmutatta az érdeklődőknek, miként lehet az elérthetőkből is minőségi ételt készíteni.
Az én családom konyhájának kezdő alapja az anyámtól, meg a párom anyjától ellesett tudás, valamint a Venesz-Túrós féle, 1976-ban kiadott, A szakácsmesterség kézikönyve volt. Igaz, előbb elnéztem, hogy ebben 10 adagos a recept, csak később jöttem rá, pedig a bevezetőben ez is le lett írva, de nagyon sok konyhai fogást, trükköt, alapkifejezést tanultunk belőle. A könyv bevezetője akár ma is fogalmazódhatott volna, sajnos ahhoz sok, hogy mindent ide idézzek belőle, de ez azt gondolom sokat elmond a könyvről, és szerzőiről: " Alapszabály, hogy a kalóriaértékben lényegesen lecsökkentett ételek fehérjékben ( főleg teljes értékű fehérjékben ) és vitaminokban gazdagabbak legyenek."

Azt gondolom, hogy arról Venesz József nem tehet, hogy a vendéglátás, és a saját házi konyha is ( tisztelet a kivételeknek ) elcsúszott a hízlalda irányába, és sokan úgy gondolták, hogy a zsíros, tocsogós ételek az igazi magyar ízek.

A most kiadott könyvet el kéne olvasni ahhoz, hogy vélményt tudjak róla alkotni, de nekem már régóta nem kell a főzéshez szakácskönyv, ezért nem fogom megvenni.
A birtokomban lévő könyvhöz az eltelt több, mint 30 év sem sokat tett hozzá, mindössze a más világrészek fűszerezése, főzési technológiája ( és az, hogy ezekhez itthon is hozzá lehet már jutni )jelentett látókör bővülését. De ezek sem olyan csodák, ami miatt Venesz Jószef nem lehetne ismételten kiadható szerző.

Azt meg, hogy ki alkotta meg a magyar konyhát, vagy ki korszerűsítette, én legegyszerűsítve úgy közelítem meg, hogy mi, ti, otthon a saját konyhánkban. A hazai konyhaművészet a néphagyomány kézzelfogható, és minden nap tetten érhető csodája, mert mindenki tanult valakitől ( senki nem született szakácsnak ), ahhoz hozzá adta a saját személyiségét, ízlését, és a magyar konyha - meg minden más nép konyhája - ettől lett, lesz csodásan egyedi. Talán ettől egyedi a Blogkocsma is. Máshol nem lehet ennyi érdekes, egyszerű, de ízes ételt megismerni, a készítési fortélyokta megtudni. Gondoljatok csak Süllőcske halas ételeire, mennyire egyszerűek, egyediek és mennyire "magyarok". De mások is nagyon egyszerű, és nagyszerű "hazai" ízeket adtak, adnak közre.

Az egyszerűség ( szerintem ) soha nem igénytelenség, az egyszerű étel is lehet nagyon ízes.

@Babette_: @Pinka-Panka: Én meg azt álmodtam, hogy én vagyok a bika meg a krokodil :-)

@látjátok feleim szümtükkel: ha megnézed, nem is arról van eszmecsere, hogy akkoriban szükség volt-e erre a könyvre; arról van szó, hogy _most_ miért kellett _ezt_ a könyvet kiadni _nemzeti_könyvtár_ sorozatban; ez a könyv egy gasztronómiai kordokumentum, de nem több

@Topy: abban a sorozatban kordokumentumokat (is) adnak ki...
Kerényi más tészta, ő szerintem zakkant, de csak a médiából ismerem. Hasonlóan Veneszhez, akinek a munkásságát egyesek le szeretnék radírozni a térképről. Az biztos, hogy nem jó dolog, hogy uniformizálódott a magyar éttermi kínálat és ugyanazt a 40-50 ételt lehet olvasni az átlagos helyek étlapjain a mai napig, de legyünk őszinték, a napi étkezésre szánt kategóriában külföldön se dúl a frissesség, a változatosság, a szezonalitás és a regionalitás, valamint nem művészek állnak a tűzhely mellett.
Ezt is, mint mindent, a helyén kellene kezelni, a sajtóban megjelent egyoldalú cikkeményektől/idézetgyűjteményektől (S. Iván írása az Origón vagy a Pelikán fedőnevű szerzőé a Mandineren) ezt pont nem lehet elmondani.
Persze, aki akarja, nyilván gondolhatja azt, hogy Venesz elvtárs tette tönkre a magyar gasztronómiát, M. B. Tamás pedig megmentette, de akik ilyeneket gondolnak, azoknak szellemileg nyilván valamelyik nagy párt szűk rajongótáborában van az adekvát helyük...

@Topy:
Mint ahogy minden könyv egy adott kor dokumentuma. Nézd meg, írtam, hogy szerintem Venesz most is kiadható, szerintem vállalható is.
Ajánlom olvasd el a jelzett könyvet. Szólj, ha találsz benne bármit, amit ma nem lehet elfogadni. Még a rántásokat is elfogadhatónak tartom, mert az én tudomásom szerint az a magyar konyha igazi sajátja, főzeléket berántva, nem sok felé készítenek. A magyar konyhakultúrában meg bevett gyakorlat, én pl. a száraz pírítású rántással készült főzelékeket kifejezetten szeretem.

@Hepci: @látjátok feleim szümtükkel: akkor most vagy én értem félre ennek a sorozatnak a célját, vagy tényleg ez a könyv mutatja be nemzeti konyhánkat - ismerem a művet - nem, nem olvastam végig, itt jelentkezzen az, aki egy szakácskönyvet(!) kiolvasott, mint egy regényt! :D -, meg sok más egyéb könyv is megfordult a kezeim közt és továbbra is úgy gondolom, hogy nem ez a könyv fogja reprezentálni a magyar konyhát; vagy akkor adjuk ki a háborús szakácskönyvet is - szvsz

@Hepci: Ez nagyon igaz, de sokat lehet árnyalni rajta. A Venesz azért legalább megemlített alapanyagokat mégha le is butított indent. A többiek nem.

@Topy:
Szeerintem nyugodtan ki lehet adni a háborús szakácskönyveket is, mert az emberek az akkor elérhető alapanyagokból FŐZTEK. Ez pedig a mai ember számára igen érdekes dolgokat fedhet fel ( én emlékszem gyerekkoromban sokat meséltek erről az idősebbek ).
Mellesleg jelentkezem, mert én már egy-két szakácskönyvet regényszerűen kiolvastam. A régieket kifejezetten élvezettel. Általában pedig mindet, amit megvettem. Ebből tudhattam meg, mit is tervezhetek a konyhánkra, mit lenne érdemes kipróbálni.

akkor csak a tisztánlátás kedvééért:
"A Nemzeti könyvtár a magyar írott kultúra legjavát gyűjti egységes sorozatba. A válogatás első szempontja az olvasmányosság, a második a sokszínűség, a harmadik pedig nemzeti önbecsülésünk erősítése. Mindezt a tartalomhoz illő nemes kivitelben, a nagy XVIII. századi erdélyi nyomdász, Misztótfalusi kis Miklós antikva betűiből szedve, a világhírű Munken gyár Premium Cream papírján.
A Nemzeti könyvtár olyan családi olvasmánytárt kínál, amelynek köteteit olvasni öröm, amelynek útirajzai nyomán képzeletben bejárhatjuk Magyarországot, amelyből megfőzhetjük legjobb ételeinket, e könyvek meséit felolvashatjuk gyermekeinknek, a rendkívüli személyiségeket figyelemmel kísérve kalandozhatunk a magyar múltban, átélhetjük történelmünk katartikus pillanatait, és újra gyönyörködhetünk a vitathatatlan magyar irodalmi remekművek szépségében és erejében."

@látjátok feleim szümtükkel: szerinted ennek ez a mű megfelel?

@Topy:
jelen!

lánykoromban kiolvastam a Váncza süteményeskönyvet.

@Topy:

tegyük félre, hogy a Kerényiről mit gondolok.
---------
ez a könyv egy kordokumentum.
azt mondani róla, hogy nem érdemes megőrzésre méltó, mert semmi pozitívum, pozitív érték nincs benne, olyan lenne, mint elégetni fiatalkorunk bulis képeit, ledönteni a Lenin szobrot,
vagyis megtagadni a múltunkat.
márpedig a múltunk is mi vagyunk, általa vagyunk azok, amik vagyunk.
a múltunk ismerete segít a jövőnkben, vagy éppen megóv a hibák ismételt elkövetésétől.
ilyen aspektusból igeni van helye a nemzeti könyvtárban.

@Babette_: ilyen szempontból pont, hogy furcsa, hogy Kerényi pont ezt a könyvet vette fel a nemzeti könyvtárba!

@Topy: Ennek nem. Ilyen alapon nagy hülyeség volt kiadni ezt a könyvet.
@Babette_: Egyébként ez az egész nemzeti könyvtár egy ökörség szerény véleményem szerint.

@Babette_: ezzel csak az a gond, hogy ebből a könyvből sok van van, antikváriumban folyamatosan kapható, tehát a "kihalás" veszélye nem indokolja a nemzeti könyvtárban történő megőrzését; ha csak ez a szempont, szerintem sok, ennél sokkal kisebb példányszámban létező, nehezebben hozzáférhető mű van, ezért sem értem, hogy miért is került ez ebbe a körbe;
és hát szerintem a nemzeti könyvtár szellemiségének sem felel meg

@Topy:
Nem én szerintem kell, hogy megfeleljen, hanem akit megbíztak a munkával. Az más kérdés, hogy én egyet értek-e vele, vagy sem. Nekem a Venesz szakácskönyv minden képen megőrzendő, de ezt már kifejtettem fentebb.
Az én nemzeti könyvtáramba beférő könyvek nem biztos, hogy más szeeinr is oda valók. Ezen nem kell háborogni, mert ízlések és pofonok különbözőek. A gyerekem pl. nem olvasta el azokat a könyveket ( pl. Dosztojevszkij, Tolsztoj, Steinbeck, stb. ), amiket mi fiatalon összegyüjtöttünk, neki a most kiadott könyvek "jönnek be". Nehogy azt gondold, hogy ez nagyon jó érzés volt, de rájöttem, hogy nem eröltethetem az ízlésemet a gyerekemre. A szakácskönyvek közül is egyik gyengébb, másik karaktesebb, egyik jobban fogalmazott, másik pongyolábban. Mivel nem olvastam a könyvet ( lehet, hogy csak meg fogom venni, már kíváncsiságból is, meg majd jó lesz a gyereknek ), nem tudom milyen a fogalmazása, milyen ételeket mutat be, így nincs is erről véleményem. Venesz Józsefről van, akinek a korábban megjelölt könyvét én megőrzendőnek tartom.

A nemzeti könyvtárba meg ha olyan könyveket vesznek be, amelyeket én már olvastam, az nekem érdektelen, mert unalmas. A múltam attól, hogy átéltem, és összességében szép volt, nem ispirál arra, hogy újra azon járjon az agyam. A szakácskönyv azonban ilyen szempontból más, mert az ősök, meg az általunk főzött ételek leírása a jövőben is érdekes, és fontos olvasmány lehet. Pl. szegény anyám idős korára elfelejtette a kavart pite elkészítésének módját, és nem tudta nekem átadni amikor kértem tőle, ezért a receptjét itt a kocsmában kérdeztem meg, és adta meg Süllőcske ( szerencsére neki volt még aki el tudta mondani ). Erre jók a szakácskönyvek, erre jó a Venesz féle szakácskönyv is.

Tudod engem nem háborít fel, hogy mi kerül a nemzeti könyvtárba, és mi nem, pedig a te szempontjaid szerint pl. Mikes Kelemen levelei oda kerülhetnének. Mégsem adják ki, pedig kevés példány jelent meg belőle anno. Nekem érdekesek ezek a levelek, másnak ( Kerényinek ) meg nem.
A szakácskönyvek ilyen szempontból kivétel nélkül megfelelhetnek a feltételeknek, mert mindegyik leírásokat tartalmaz, és általában olyan ételek leírását, amit a nép, vagy annak egy része főzött.

"...Egyik hiszi eztet-aztat,
másik hiszi aztat-eszetet,
egymás kezéből kitépik s
rongyolják a szent keresztet.
Ejnye, csípje meg a macska,
hol az exzact fogalmacska?"
Mármint mi a nemzeti érték? Nem baj, lehet róla beszélgetni.

@látjátok feleim szümtükkel: valószínűleg én vagyok a naív, nekem kissé patetikus elképzeléseim vannak a nemzet könyvtáráról
mint ahogy a nemzet színészének sem választják meg VV Leót (még) csak azért, mert kortünet és tévés szereplő, úgy gondoltam, hogy a nemzet könyvtára is valamiféle rangot, minőséget képvisel/sugall
de hát így akár fent emlegetett humán entitás "152 nap társas magány" című műve is bekerülhetne ...
:(

Szép napot!
Látom, hogy érdemes vitára adott okot a poszt. Bicskát sem rántott senki, súlyos anyázások sem voltak, igazán remek emberek járnak ide.
Magam nem tudok véleményt alkotni a könyvről, mivel nem volt hozzá szerencsém.
Egy valamit biztosan tudok. Kerényi Imre és a Nemzeti Könyvtár olyan ingyen publicitást köszönhet a gasztro- és egyéb blogoknak, amilyet csapatnyi körmönfont propaganda-szakember sem tudott volna elérni, ha vért vizel, akkor sem.
Engem is komolyan érdekelni kezdett a könyv, no nem azért, hogy feltegyem a polcomra, de azért belelapoznék. Ha netán megvan valakinek elektronikus formában, kérem üzenjen privátban. Köszönöm!

@Topy:
Nem gondolom, hogy naív vagy, csak egyszerűen úgy érzed, ha valami a nemzeti könyvtár nevet viseli, az abba bekerülő műnek csak kimagaslónak szabad lennie. Jól van ez így.
Én is sok mindent valamikor másként gondoltam, aztán rájöttem, hogy más mód is létezik, mint amiben addig hittem.Pl. a spenótot sokáig csak staubolással tudtam elképzelni, ma már másként készítem.
Nem régen még azt gondoltam, hogy a malackaraj a legjobb dolog a világon, aztán rájöttem, hogy kocsmába járni sem utolsó dolog, sőt.:)

@látjátok feleim szümtükkel: :):):)

Olyan jól elmondtátok a szempontokat az ügy kapcsán, hogy alig találok hozzáfűznivalót.
Bevallom, hogy nekem is ideám lenne a Nemzeti Könyvtárba kerülő művek kiemelkedő színvonala.
A Venesz könyv, az az érzésem, azért került a képbe, mert ha szakácskönyv, hát úgy gondolták, valamiféle enciklopédikus munkának kell annak lenni.És persze úgy látták, hogy Jóska bá rendszert csinált, jó hosszú korszakra meghatározva a gasztrocsapást, ezért ha nem az Ínyesmester, hát ez legyen a dokumentum. Igaz, hogy e kor a konyhaművészet területén éppen megújulni készülődik, ezért érthetően a legtöbb reformer morcos kissé a döntés miatt.
Én is picit, de nem Venesz munkája miatt.
A magyar(os) konyha konglomerátum. Mégpedig igen szépen rétegzett, vegyes üledékes kőzet.
Nem országot jelent, hanem műveltséget. És más műveltségekkel való áthatást.
Keresik hol a magyar vonal, de nem találják. Annyira szeretnék elkapni, skatulyába tenni, mutogatni, de nem sikerül.Többen ezért le is kicsinylik, sőt nemlétezőnek mondják.
A csonka kis országocska vasfüggönyözött, tervgazdálkodott, ösznépiesített hivatalos konyhája nem azonos a hosszú századok Kárpát-medencei gasztropalettájával. A franciák provence-át, bretagne-át, pireneusát csípjük le, és láthatjuk, miről van szó.
Kövi Pál tudta ezt, és a transszilvániai főzőművészetet kulturális eredőjében vizsgálta. Rámutatott Erdély népelemeinek egymásra hatására, szász, zsidó, örmény, török, magyar kölcsönhatásokra. Könyvében nincs előrevetítve nemzeti karakter, hanem teljességében ábrázol. A receptgyűjtemény irodalmi mellékletei nem akármilyen szerzők nem akármilyen jellemzései.
Bizony, ha Kövi Pál munkája átfogta volna az Alföldet, Felvidéket is, az lett volna a méltó enciklopédia.
Egyébként a Venesz szerkesztette Szakácskönyv az akkori csúcsminőség volt, még akkor is, ha a rizottót nem úgy csinálták az olaszok.
Akkoriban a francia csúcssült is tejszínes, nehéz mártásokban úszott, meg Barnamatyik alá szorult a szarvashátszín is, hatalmas szénhidráttornyokkal. Csak Bocuse-nek sikerült meglendíteni a nouvelle
cuisine kerekét.
De hát népünket nem lehetett ekkor libamájas, szarvasgombás bélszínérmékkel etetni, góréink kiadták hát az ismert feladatot Venesznek.
Magam nem voltam csak rövid ideig menzás, afféle paraszti konyhán nőttem fel, amiben sokkal több volt a folklórelem, mint a vendéglői trend. Azért ízlett a néha evett szalontüdő, velős palacsinta, meg ilyesmi.A Szakácskönyvet már apaként kezdtem forgatni, és rengeteg, szerintem jól leírt ételt találtam benne, amin nem érződik, hogy olyan óriási nagy baj lenne, ha rá is fér ma már a megújítás. Hát újítsunk, benne vagyok!

@Babette_: Babettem, és nem gitároztam nektek? Pedig minimális alkoholik befolyásoltság után már szoktam :)))))
Tudod, mi a különös? Hogy miközben te eztet álmodtad összevissza, hánykolódva, én valóban egy buliban voltam :D És kutya rossz volt már a végefelé, hogy mindenki elhevert, már csak én voltam józan. Ezt játszottam nekik utoljára, a háziasszonnyal a vállamon:
www.youtube.com/watch?v=OuxyMzRjB0A

@PO: nem.
csak néztél:D

Sajnos (vagy hát nem tudom, mennyire sajnos) nem ismerem a Venesz-féle szakácskönyvet, de van egy olyan érzésem, hogy bármit választottak volna a helyére, azzal is sokaknak lett volna valami problémája.

Nem tudom, mit lehetne "autentikus" magyar szakácskönyvként tálalni. Bornemissza Annát? Jó az, szeretem forgatni, de azért az sem épp naprakész. Csákyt? Ha valaki nem tud főzni és nem csak ötleteléshez veszi elő a könyvet, ezzel ott van, ahol a part szakad. Mondjuk a század elejéről ez tényleg egy csodás gasztro-körképet ad, de manapság szükségtelen a lágytojás elkészítésének-körítésének-tálalásának 100 módját közreadni - legalábbis egy "tömegeknek szóló" könyvben mindenképpen. Akkor mi lenne? Lajos Mari? Váncza? F. Nagy Angéla vagy Horváth Ilona?

Azt hiszem, hogy az alapvető probléma itt az, hogy ebbe a "nemzet könyvtárába" egy szakácskönyvet is bele akartak tenni. Ahogy Süllőcske szerintem nagyon helyesen rámutatott, itt nagyon nehéz konkrétan magyar fogásokról beszélni, itt a Kárpát-medencében eleve mindenki hatott mindenkire, szűkebb környezetünkben meg hiába utálja az egyik nemzet a másikat (és viszont) szerencsétlenebb esetben, bizony, a magyar konyha is "tótos" itt-ott, és még folytathatnánk a sort. A határon túli magyarság konyhája megintcsak más kérdés, a székely fogások nem feltétlenül illeszkednek mindig a sztereotip elképzelésekhez (de ez a különböző tájegységekre még a határon belül is igaz).

Egy jól átgondolt válogatás a megszokott vagy kevésbé megszokott receptekből talán adhatna valami rálátást a témára, de ilyen szakácskönyvről nem tudok (attól persze még létezhet).

Bocs, ha hosszú, és akkor is, ha hülyeségeket írtam:)