Megirigyeltem Wakától a kakaós csigát. Legalább száz éve nem sütöttem már darázsfészket és elkapott a sütésszenvedély

Az összetevőket nem tudom pontosan, de lehet követni a kakaós csiga tésztáját. Én a kelttészta összetevőit soha nem méregetem, csak fogok két tojás, egy bögre tejet, cukrot, valamennyi élesztőt, fél vajat és annyi lisztet, hogy lágy tészta legyen belőle, viszont nagyon alaposan kidolgozva. Ez utóbbi feladatot a robotgép remekül ellátja.

Fogtam néhány nagy maréknyi diót és tán fél bögre cukrot, amit egy másik gépben összedaráltam:

Kivajaztam a tepsibe fektetett alufóliát is, hogy kevésbé égjen le a sütemény és ne kelljen a tepsit mosogatni.

A nyújtószilikonon éppen elfért a két bő késfoknyira (jóvan na - legyen kétfertály centire) nyújtott tészta. Ezt vastagon szórtam a cukros dióval (a mazsolát persze kifelejtettem!)

és feltekertem, mint egy beiglit:

3 cm vastag szeleteket vágtam a hurkából és beleszuszakoltam a tepsibe. Igazság szerint ritkásabban kellett volna őket berakni, de semmi kedvem nem volt egy második tepsivel bajlódni.

Be a 200 fokos sütőbe 25 percre. Amíg sül, kel, satobbi, addig egy bögre tejet egy vaniliarúddal és 3 kanál vaniliás cukorral felforraltam. A vaniliarudat a végén kikapirgáltam, és kivettem a tejből. A majdnem megsült (25 perc) csigákat alaposan belocsoltam ezzel a vaniliás tejjel:

További 8 percig sült, majd kiborítottam rácsra, hogy mielőbb ehető hőmérsékletű legyen:

Egyet-egyet még azon melegen megettünk feleségemmel. Isteni finom lett!