PO barátunk említette a túrógombóc okán, hogy akkor már legyen szilvásgombóc, nudli és derelye is. Ezen ne múljon! Ráéheztem és legalább a derelye posztot kipipálom ő meg főzhet egy jó szilvásgombócot.

Én gyerekkorom óta barátfülének hívom a derelyét, és annak szilvalekvárosnak kell lennie. Tésztájában két iskola vetélkedik: a ravioli jellegű kemény gyúrt tészta vékonyra nyújtva és a szilvásgombóc krumplis tésztája.

Készítettem mindkettőt sokszor, de azért a krumplis változatot jobban szeretem. Varga Zsuzsi egyszer már szerepelt a sütijével, de tőle van a szilvásgombóc receptünk is, amit a fiam szokott főzni, de most én készítem el.

Hozzávalók:

• 75 dkg sárga krumpli (C típusú, sütnivaló, ami olyan lisztesre szétfő)
• 25 dkg + még valamennyi liszt a nyújtáshoz
• 3,5 dl jó sűrű szilvalekvár. Milyen jól jött ez most!
• 30 dkg prézli
• 5+3 dkg disznózsír!
• 1 tojás
• 4-5 ek cukor és 1 kk őrölt fahéj szórni.
• csipet só (meg egy-egy kanálnyi a főzővízekbe is)

Első dolgom, hogy a krumplit lemosom és felteszem hajában főni, mert az bizony 45 perc, se több, se kevesebb! Ezalatt az idő alatt elő lehet készíteni a dolgokat, például megtölteni a tésztafőző fazekat vízzel, hogy kéznél legyen, nomeg nekiállni a prézli aranyszínűre piritásához. Ez utóbbi állandó figyelmet igényel, mert nincs bosszantóbb dolog a leégett prézlinél.

A krumpli melletti lángra egy vastag öntötvas platnit tettem, amire ment a serpenyő a 3 dkg zsírral. Amikor már sercegett a zsír, levettem a lángot majdnem minimumra, beleszórtam a prézlit és jól összekevertem. Itt látható, milyen hóka színnel indít és szép aranyszínre pirul. Ez a zsírmennyiség éppen nedvesíti kicsit a prézlit és szükség esetén olajjal is helyettesíthető.

Főtt a krumpli, pirulgatott a prézli, addíg gyorsan megcsinálom a fahéjas cukrot, amivel megszórhatja a fogyasztó a tésztát magának. Egy aprítóban porrá daráltam a kristálycukrot a fahéjjal. Erre persze egy kávédaráló is használható. Sőt, mi több - egyszerűen porcukorral keverjük össze a fahéjport, akkor nincs ez a macera. Viszont azt nem találtam itthon :) Megkóstoltam a szilvalekvárt is, hogy még mindig olyan finom-e mint amikor befőztem - csak javult azidő alatt!

Szépen elkészült a prézli és kicsit később a krumpli is. Meghámoztam azon forrón, rátettem az 5 deka zsírt és krumplitörővel alaposan eldolgoztam pürének.

Itt kezdődik a keményebb munka: apránként bele kell dolgozni a lisztet, hogy "éppen jó állaga" legyen. Ez egy elég szubjektív mértékegység, de talán azzal tudnám közelebbről meghatározni, hogy a tésztához nyúlva, az nem ragad, de szépen összeáll, tehát nem morzsálódik szét, mint a főtt krumpli. Persze félúton, amikor a massza már nem tűzforró, belekeverjük a tojást is, amivel egy csipet sót is tettem a tésztába. Az utolsó képen talán tudtok valami támpontot szerezni az "éppen jó" állaghoz: kicsit nyúlik, de nem ragad. Közben alágyújtottam a tésztafőző víznek is, hadd melegedjen.

Kiraktam a tésztát egy gyúró szilikonra, mert lusta voltam a deszkát elővenni - meg ennyihez nem is kell. Kézzel összedolgoztam a maradék liszttel és kinyújtottam kb 3 mm vastagra. Nagyon kevés lisztet kellett rászórni, a zsír miatt nem ragadt a sodrófához! Mondanom sem kell, hogy nem fért el a szilikonlapon, tehát visszagyúrtam és háromba osztottam. Amúgy sem lehet egyszerre kifőzni ennyit, ráérek apránként dolgozni vele. Azért a sarkából előbb csináltam két próbadarabot, biztos ami biztos. A lekvárkupacra egy borsónyi fahéjas cukrot tettem, mert csak. A rádli szépen összezárta a tésztát.

A próba jól sikerült, nyújtottam egy kisebb darabot, amit szépen bepöttyöztem lekvárral és pici cukorral. Volt, amit háromszögre és volt amit téglalapra hatottam össze - mikor milyen kedvem volt. Próbáltam jól összenyomorgatni a két lapot, hogy összeragadjon, de leginkább a rádlival való csipkézés segített a legtöbbet.

Egyszerre 10 darabot tettem csak a főzővízbe, amit addíg főztem, míg feljött és még 3 percet. Ekkor apránként a prézlibe tettem, forgattam és leráztam a feles prézlit, majd a tálaló tepsibe tette. Hamar rájöttem, hogy a forgatás helyett a prézli rászórása egyszerűbb - a tészta lágy, nehéz volt a teflonkanállal forgatni.

Természetesen a végére kiderült, hogy pont az a két kanál lekvár hiányzott, amennyit megkóstoltam. Bánatomban megettem az utolsó két kocka tésztát azon nyersen. Ellenben a prézli pont elegendő lett!

Egy ekkorka kupac az eredmény - négy személynek egy étkezésre szűkösen elegendő

Feleségem is jó étvággyal ette:

A címben feltett kérdés csupán akadémikus, megválaszolni tetszés szerint lehet...