Vadast kéne főzni. Lapátnyi, jó 3 centi vastag, zsírral márványozott, csontos rostélyosból. Hozzá öklömnyi gombócot. A gombócokat megpirítanám egy kis füstölt szalonna zsírjában, és az egészet leborítanám pikáns, de mégis selymes, kicsit édeskés mártással, sokkal.
- Hé, te ott! - hallatszik a távolból.
- Micsoda? - eszmélek.
- Igen te! Ébred már fel, belecsorog a nyálad a klaviatúrába, még a végén zárlatos lesz a masina.
- Hiszen ez az én hangom! - képedek el.
- Csakhogy rájöttél te mamlasz. Rostélyos, mi? Szalonnazsír pláne, – replikázik – aztán gubbaszthatsz megint fél éjszakákat az ágy végén a sajgó bütyködet simogatva.
- Cicába! – fakadok ki – Akkor a marha ugrott. Hús nélkül pedig nem főzök vadast, nem vagyok én kecske.
- Csakugyan? - csúfolódik.
- Hmmm, megvan! - lelkendezem – Nyúl! Az olyan köztes husi, nem fehér, de talán nem is annyira vörös. - Jobbik énem egy kukkot sem szól, talán egyetért, vagy csak rám unt.
Beindítom a nyúl akciót. Sidecar szülei nagyban űzik az ipart vidéki házuknál, kapok is egy ígéretet vasárnap délutáni szállítással. Vasárnap idejében hazavergődöm, kucorgok a gép előtt, várom a messiást. Hiába. - Felhívjam? - vacilálok – Elég mufurc szokott ilyenkor lenni, - traumás az a két nap a falkánál - meg aztán én kértem szívességet. Biztosan későn jön meg, nem akar ilyenkor már zavarni. Majd holnap rákérdezek – döntöm el.
Másnap reggel kedélyesre veszem:
- Bugs Bunny?
- Mi van?
- Tapsi Hapsi?- hátha leesik.
- Beszélj már értelmesen baszki! – förmed. Nem esett le.
- Hát, izé, tudod a nyúl.
- Ó basszus elfelejtettem, - kap a fejéhez – miért nem hívtál fel?
- Fasza – gondolom – kellet nekem görcsölni. A nyúl is ugrott, illetve elugrált.
- Na de most mi a csudából lesz vadas? - töröm a buksit egész nap, a másik szerencsére befogja a pofáját - Pulykamellből mégsem csinálhatom, akkor inkább kenek egy vajas kenyeret. Bár a pulyka... A felsőcomb! Vörös ugyan kicsit, de szinte már fehér.
Pénteken megveszem a húst - másfél kiló. Összeállítom a pácot – nem mintha szívós lenne a comb, de azért hadd vegye át az ízeket – temérdek sárgarépa, egy-egy szál petrezselyemgyökér és paszternák, kicsiny darab zeller, három fej hagyma, pár gerezd fokhagyma, szemes bors, borókabogyó, babérlevél. Citrommal készítem – döntöm el – ecettel volt már, kerül bele pár karika citrom, meg a levéből is facsarok bele néhány cseppet. Felforralom, mikor kihűlt, beleteszem a hús felét - óvatosan duhajkodjunk azért.
Reggel leszűröm az egész cuccot, a húst szárazra törlöm, sózom, borsozom, majd kevéske olajon körbesütöm. Kiveszem, a helyére a zöldség kerül, azt is megpirítom. Mikor kap egy kis színt, visszaszuszakolom a húst a gyökerek közé, löttyintek alá egy kis páclét, majd az előmelegített sütőbe tolom.
Míg a hús készül, nekiállok a zsemlegombócnak. Felkockázok öt zsemlét – rövid hezitálás után eltekintek a pirítástól, a sütőben amúgy is telt ház van – hozzáöntök 70 deka a lisztet, bőven sózom, összeforgatom, beleütök négy tojást (S méret), azzal megint összeforgatom, aztán a vizet apránként hozzáadagolva, fakanállal összekavarom. Éppen kész is, mire kezd leszakadni a karom.
Nagy lábas vizet forralok, sózom, majd a nem nagyon lobogó vízben kifőzöm a vizes kézzel gömbölyített gombócokat. Kell nekik vagy tíz perc, – persze megint a nagy számhoz méreteztem – utána kis olajban megforgatom őkelméket.
A hús éppen jó, kiteszem egy tányérra, majd kibogarászom a gyökerek közül a nagyja levelet meg magot. Pár benne marad, nem baj.
Kanálnyi cukrot pirítok, ráteszem a zöldséget, és kevés vízzel felöntöm, majd botmixerrel pürésítem. Belekeverek egy pohár tejfölt, kiforralom, kóstolom, egy facsarintás citromlével ízesítem.
Szedek egy tányérra, elrendezem valahogy a képhez, a hús szétesik szeleteléskor, a mártás meg közben besűrűsödött, úgy kell rákenni kanállal. Lövök pár képet, aztán teleszedem a tányért gombóccal, rácsapok egy merőkanál mártást, és szépen befalom az egészet.
