Anica inkognitóban
Néha egy-egy jó ötlet, egy szép fotó nem hagyja nyugodni az ember lányát, így jártam a lábtörlővel. Ahogy megláttam, rögtön megkívántam, mondta a reklám, használtuk is a szlogent rendesen a csajokkal, nem annyira főzőcske-kontextusban, s most is ez a mondat ugrott be. Úgyhogy nem kellett magam sokáig győzködnöm, csapjuk-vágjuk-csináljuk: megsütöttem.
A recept egyszerű: 70 deka lisztből, 3,5 deci langyos tejben felfuttatott élesztőből, 5 deka vajból, 2 tojásból kellő sósságú tésztát dagasztottam, amit hagytam egy órán át kelni. Szép, hólyagos tészta lett, rugalmas is volt, nem nagyon akarta megadni magát nyújtás közben, de végül engedett az erőszaknak.
Befektettem a kiolajozott tepsibe a tésztát, derelyevágóval keresztbe csíkokat metszettem bele, ügyelve, hogy a széleket ne szabdaljam fel. 10 virslit (naná, hogy nádudvarit!) keresztülhúzgáltam a tésztacsíkokon, felváltva engedve láttatni a tésztát. No, talán a kép szebben beszél:
A virslivel átszőtt tészta tetejét felvert tojással megkentem és megsütöttem. A kész étel lábtörlőszerű mintát mutat, innen a név.
Frissen, melegen jót falatozott a család. Én speciel borókabogyós, gyömbéres sült csirkemájjal ettem.
