Lassan három hónapja dobtam fel, valaki főzzön már végre egy jó hagymásrostélyost. Pusztába kiáltott szó maradt a kérés, úgyhogy úgy kellett élnem a dologgal, mint az egyszeri agglegénynek: magad uram, ha szolgád nincs. (A másik hasonlatot nem merem beidézni, főzéssel kezdődik, gombvarrással végződik, nyomdafestéket nem tűr)

Nos, nem ragozom túl a dolgot, jöjjön a szikár, száraz tényanyag.

A marhahúst felszeletelve, lisztbe forgatva mindkét oldalán hirtelen átsütöttem, majd a visszamaradt zsiradékon sok, karikára vágott hagymát megdinsztOLTAM. A hagyma kétharmadát kiszedtem és félreraktam, majd a marhaszeleteket a lábasba téve sóval, borssal (nem tudom, hány tekerésnyi, bocs), majorannával fűszereztem, egy icipici citromlevet adtam hozzá, kevés vízzel felengedtem és fedő alatt, kis lángon puhára főztem. Amikor a hús megfőtt, a korábban kivett hagymakarikákat visszatettem az ételbe és pár percig együtt főztem.

Egyszerű, natúr sóban-vízben főtt krumpli illik hozzá.

A hagymásrostélyos azon kevés ételek egyike, amin semmit nem variálok, mert letisztult, egyszerű, hagyományos formájában tökéletes.

Jó étvágyat!