- Tudod, az a zöldborsófőzelék ... Az finom volt!
- Na de a fasírtgolyócskákra emlékszel?
- Jaa tényleg az nagyon jó volt, de azért az a zöldborsó...
- Nekem akkor is a fasírtgolyócska.
Melyik a finomabb? Ezen ment a vita a családban, mikor egyszerre készítettem a kettőt. A kérdés szállóigévé vált. Fasirt, ha nem egyben sütve, akkor nálunk csak golyócska formában fordult elő. Eredetileg egy barátunk sütötte szilveszteri bulikra, de az inkább húsgolyó, mint fasírt volt - ő nem tett bele kenyeret. Nekem viszont az elmúlt évszázad alatt sikerült tökélyre fejleszteni a golyócskákat.
Facér voltam az este, hívtam a szomszédot, nincs-e kedve tökfőzelékhez. Hááát - nem volt.
Tiz perc múlva telefon: áll még az ajánlat? Merthogy az asszonya összetartáson van, ő meg itthon a kisebbik lányával.
Feltételezem:
- Nem volt kedve főzni
- A lyány leszúrta, mert ő szereti a tökfőzeléket.
Akármi is lehetett, persze mondtam, gyertek. Gondoltam, valami feltét kell azért a tökre, hát kereső módba kapcsoltam a méltán hiresneves mélyhűttőben. Darált marhahús összecsomagolva egy darált marhahús tatárnak című csomaggal. Ez divat a madaras tecsóban, amikor kezd lejárni a hús, én meg azonnal lefagyasztom, hogy a lejárati időt értelmes összegért kitoljam. Azért ez a kombináció kicsit száraznak hangzott, hát kell még valami szalonna is, ha van. Gyakran veszünk sonkát felvágottnak, de feleségem mikroszkóppal varázsolja le róla a legkisebb zsírréteget is (és sajnos ezt a tulajdonságot mindkét lányunk örökölte), visszapakolva a zsírmolekulákat a csomagolásba. Ez viszont jól szokott jönni, amikor szalonna kéne. És még szalonnát is találtam!! És "és"-sel nem kezdünk mondatot! Két evőkanál Ghí (nincs itthon az asszony, végre főzhetek vele :), apróra metélt szalonnaszerűség ropogósra sütve. Amíg ez pirult, felaprítottam egy közepes fej hagymát, amit rászórtam a szalonnazsírra és szép rózsaszínre pároltam (az milyen? - én vörösvak vagyok). Szóval valami setétebb színt adtam neki.
 |
 |
Találtam egy darab kenyeret, amit már kitettem száradni a kutyának - nos abból elloptam 4 szeletet, kicsike kockákra vágtam, és nyakonöntöttem a finom házitejemmel, amiből másnapra aludtejet akartam gyártani. Hiába - a vendégek mindenek előtt!
Általában annyi tejet öntök rá, hogy ne kelljen kicsavarni. Egészen pontosan: amennyit sikerül, és úgy döntök, hogy ez most pont jó! Hogy ideológia is legyen a háttérben: egy kis plusz tej csak könnyedebbé varázsolja a golyócskát. Beletettem a darált húst is (65 dkg volt), két kisebb tojást (50 dekáig 1 tojás, azon felül fél kilónként egy újabb), evőkanálnyi majorannát, csapott evőkanál sót, 12 tekerés frissen darált borsot és egy szétpasszírozott fokhagymagerezdet (ezt is félkilónként számolom). Utána öntöttem a már kicsit meghült hagymás szalonnapörcöt és zsírját. Jó alaposan összekevertem.
 |
 |
Jöhet a gömbölygetés. Bekapcsoltam a teraszon a rezsót az olaj alatt. Szeretem a teraszon csinálni, nincs olajszag a lakásban. Persze, most jönnek az okosok az elszívóval. Csak EGY elszívót látnék, ami tényleg elszívja a szagokat, pedig sokat próbáltam!!!!. Amíg az olaj melegedett (160 C-re állítom fasírthoz a rezsót), addíg ki kell gömbölygetni az első 40 golyócskát. Átlagban ennyi fér egy eresztésbe (28 cm bonyhádi zománcos lábas, 2 liter napraforgó olaj). Egy laposabb tányérba prézlit szórok, vagy egy centit. Bal tenyeremet megnedvesítem (csak az elsőhöz kell), beletenyerelek a prézlibe, és ebbe belekanalazok egy szűk evőkanálnyi húskeveréket. Jobb tenyeremet is prézlizem, és a kettő között kigömbölygetem a golyócskát. Ennek mérete valahol a dió és a szilva között van (NEM az óriásdió!!!).
 |
 |
A prézlis golyócskát deszkára sorakoztatom, és amikor megvan a 40, irány az olaj. Mind bele, alaposan eloszlatom, hogy ne támaszkodjanak egymásnak a golyócskák, és futok vissza a konyhába a következő 40 golyó elkészítéséhez.
Mire elkészül a második sorozat, az első éppen kész. Szűrőkanállal papírtörölközőre merem őket, ahol (reményeim szerint) az összes felesleges olaj a papírba távozik. Ilyenkor heves csatát kell vívnom családom hölgytagjaival, akik szemérmetlen módon elkezdik lopkodni a frissen sült golyócskákat.
Persze mire a második menet kész, az elsőből alig marad - de hát az élet már csak ilyen rögös úton közlekedik.
Ha elégnek ítélem a megmaradt kisült golyócskákat, akkor abbafelejtem a további gömbölyítést, és a maradék húsmixet egy jól záró Tupperware-ben elteszem másnapra. Tovább nem áll el (Anica a tanúm!).
A zöldborsófözelékről majd egy másik alkalommal mesélek.
