Lelkes horgász volnék, nemigen tudok meglenni természetjárás nélkül.  Mostanában viszont a szakma, a festés, szobrászkodás teljesen lefoglal, tetézve több megrendeléssel, főleg a 14 stáció megmintázása tölti ki az időmet.  

Posztírással is adósotok vagyok, székelyföldi túránk élményanyaga is arra vár, hogy megosszam veletek.

Az első bronzöntvények  elkészültével engedett kicsit Kronosz rémes szorítása. Legalábbis egy- egy hajnali horgászatot megengedhettem magamnak, annál inkább, hogy a Tisza alacsony, tiszta és meleg, ez pedig egyet jelent a nyári, kuttyogató harcsázással.

Tápén parkol a saját készítésű horgászcsónakunk, a Süllőcske. Egyszerű, stabil, kényelmes.

Na, ebből kuttyogattunk fiacskámmal. A másfél- kettőfél harcsik jöttek, ettek, jót pecáltunk.

Íme fiam, a pecsenyeharcsáival.  

Gergő nagyon szereti a halat, még a húsnál is jobban. Hazafelé  hajózva  megbeszéltük, kontyosan  régen volt. Magamban mosolyogtam, Waka copf stílusára gondolva.

Következzen hát a :       Harcsacopf Waka  stílusban.

Ehhez az ételhez egy bő kettes harcsaifjoncot használtunk fel , négyen ettük, tehát élősúlyban bő fél kilót számolhatunk.. Filéztem,  majd a filét kettéosztottam úgy hogy azokat még három csíkra metélhessem.  

A felül egyben hagyott csíkokat befonogattam, úgy, hogy egy végtelenítettre vágott szalonnacsíkot is hozzáfontam

A tepsire vajazott zsírpapírt tettem, tapasztalatom szerintt  a sütés, párolás együttes üzemmódját adja, mint a képen is látszik. Már az elején bekóstoltuk a cserszegit, igen, ebből  jó lesz egy deci a párolás beindításához. Uccsó fázisban kis juhsajtot reszeltem rá és ilyen lett.