Itt a paprikaszezon, nem lehet megállni, hogy ne készítsünk sült paprikát! Mindenféle paprikából elkészíthető - régen pritaminból csináltuk, azóta megjelent a kápia (meg valami kaliforniai rémség is). Feleségem szokás szerint rajtaütésszerűen megjelent egy kosár (zacskó) kápia paprikával, hogy süssem meg. Süsd meg! Pont most?
Na mindegy, az asszony szava parancs, hát tüzet raktam. Ha már grill, akkor elővettem a csodahűtőből 4 csirkecombot és két szárnyat a kapirgálós fajtából, mivel húst is kell enni itt meg ott,.
Egy ilyen szép kupac kápia várta a máglyát, hogy elkárhozzon:
Ez egy fantasztikus adag volt! A húsa legalább 5-6 mm vastag, már kicsit ráncos, vagyis a tökéletes állapotban leledzett a grillezéshez! Gyorsan fel is pakoltam a parázsra (most egyenletesen elterített parázsra tettem a grillbe, amit alacsony hőfokra próbáltam beállítani (magyarul a parázs éppen csak pislákolt):
Le is takartam a tetejével, hogy süljenek ahogy bírnak. Félidőben (az vajon mikor van? Gondolom egy találomraméter megmondja) ránéztem, eléggé égettek-e. A lényeg, hogy a paprika minden oldala feketére süljön. A füst is hozzáad az ízhez, hát ne sajnáljuk!
Mondjuk ez még igényel némi sütögetést, de már csak nem rakom fel az összes képet a feketére égett paprikákról?
Szóval, amikor úgy döntünk, hogy megfeketedett a héj, akkor az egész cuccost egy lefedhető lábasba, vagy hőálló zacskóba tesszük. A lényeg, hogy le tudjuk takarni, és a saját gőzében párolódva felpuhul a héj.
Amikor már kezelhető hőfokot ér el a paprika (gy.k. nem ég le a bőr az ujjunkról), akkor ügyesen kivetkőztetjük a cellulózos héjból a megsült jószágot. Vannak, akik ezt csapvíz alatt adják elő, de - véleményem szerint - azzal sok finom szaftot eresztünk le a lefolyóba:( Valahogy így néz ki a leszedett héj, ha rendesen pucoltuk:
A csumáját még hagyjuk benne, azt majd akkor kell kivenni, ha végelgesítjük az eledelt. Oka: így a szaftja a csumából is kicsorog tovább gazdagítva a paprika ízét.
Jöhetnek a fűszerek, amivel tovább emeljük a sült paprika gasztronómiai értékét (most ezeket tettem bele):
- kis csomó bazsalikom
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 frissen felszedett pici hagyma
- kakukkfű
- kis rozmaring (egész kicsi!)
- kis ág zsálya
- marék snidling
- egész bors, koriander kis serpenyőben megpirítva
- só
- Balzsamecet
- oliva olaj (igen - az a kommersz, bolti! Akkor is, ha Beni szerint az snassz!)
Persze a zöldebb fajtákat összesaraboltam késsel, míg a szárazabbját a pirítás után először megtörtem a mozsárban.
Ha már íly szépen haladtam, gyorsan bele a fokhagymát, meg a hagymát is a mozsárba (jó, jó, nekem nincs olyan szuper mozsaram, mint PO-nak, de ez is megteszi, ha odafigyelek!):
Előbb alaposan összezúztam ami fentebb látható, majd a sarabolt zöldfűszerek is a mozsárban végezték, először csak magukban, majd olajjal és balzsamecettel higítva.
A paprikákból kihúztam a csumáját (amit azon módon gyorsan le is szopogattam, mielőtt a komposztba ment volna), kettévágtam és szétnyitottam, mint egy jó könyvet. A kikukucskáló magocskáknak egy jó kézzel búcsút mondtam:
Az így megtisztított szeleteket sorban leraktam egy jénaiba, ahol minden sort bepepecseltem a mozsárban zúzott fűszerpasztával.
Ez a művelet addig tartott, míg elfogyott a paprika. Ekkor jött a MEO feleségem személyében, aki szerint kell bele még ecet. Hát ment még bele ecet, amíg elfogadottá vált az íz. Az így összeállított dolgot (saláta vagy amit akartok) akár azonnal el lehet fogyasztani, vagy másnap felszolgálni a vendégeknek (vétek lenne!!!). Ha viszont később is ennétek belőle, a jénaiban a paprikát a mikróban forrásig hevítsük, majd kis kupakos üvegekbe tegyük be (lehet dunsztolni is, de én inkább öntök rá egy kis olajat. Mondtam már, hogy lusta vagyok?)
Most találtam még két üveggel tavalyról is. Kicsit más volt az ízesítése, de szintén remek.
Jó étvágyat hozzá!
UPDATE! A ráöntött olajat másnapra beitta és az egész egy fínom zselés anyag lett!
