Ahol kaja van, maradék is.
A maradék lehet többféle, otthoni maradék, éttermi maradék, maradék a buliból.
Az otthoni maradékkal nincs különösebb gond, az ember bevágja a hűtőbe, aztán másnap megeszi. Az étteremben magyar ember ritkán képez maradékot, úgy szocializálódtunk, hogy a tányéron nem hagyunk semmit. Kifizettem, nehogy má' otthagyjam. Buli fennforgása esetén, ugyebár két opció van, vendégek, vagy vendéglátók lehetünk. Az előbbi esetben kunyerálunk egy lábost, uborkás üveget, nájlonzacsit, és hazamentünk egy kis kaját, szombati bebaszós fetrengés után külön jó, hogy másnap nem kell főzni, ha netán mégis lemenne egy-két falat a Rennie meg a gyógysör mellé. Ha vendéglátók vagyunk, magunk tukmáljuk a maradékot a vendégekre, ne kelljen még kedden is mindenféle összeszáradt falatokat ennünk.
Én magam mindig viszek egy ételtartó dobozt, sosem jön rosszul egy kis potya. Legutóbb olyan ismerősnél kértek fel főzni, ahol a famíliában mezőgazdasági zrt. ügyvezető, meg körzeti állatorvos van, odahordtak egy kisebb hűtőházat. Legyen kis szarvaspörkölt, de legyen disznó is, mert a vadat nem mindenki szereti, meg kis sült malac, meg báránycomb, na meg vadkacsacomb, meg itt ez a kis őzgerinc, szalonnával tűzdelve kéne, mert a Menyus azt imádja. Ja, és ugye nokedli, meg sóskrumpli, de legyen majonézes kukorica és rizsa a Büngyürkének, meg fokhagymás-tejfölös uborkasaláta a kisfiamnak. Egy hétre megvolt a kajám, no meg szállíthattam vissza a fél háztartásnyi edényt.
Ne gondoljuk, hogy ez valami ősmagyar surmóság. Az Egyesült Államokban számos étteremben dívik a doggy bag, vagy doggie bag intézménye. Valójában óriási képmutatás, de mindenki szemet huny felette. Ha a vendég nem képes megenni az ételt, kéri, hogy csomagolják be számára, elviszi haza a kutyusnak. A pincér tudja, hogy a vendég otthon elteszi a frigóba, és később megmelegíti magának, egy lófülit fogja a kutyinak adni. A vendég is tudja, hogy a pincér tisztában van ezzel. És mindenki boldog. Kelet-Angliában Docky volt a neve. Az 1970-es években hirdetésekben népszerűsítették a doggy bag-et, mint elvitelre szóló ételt, ami legalább olyan jó, mint a helyben fogyasztható, és nem kell a helyfoglalással vacakolni. Franciaországban viszont igen csúnyán néztek arra, aki le akarta vinni a maradékot.
A nyugati államokban Karácsonykor, valamint az Egyesült Államokban Hálaadáskor szokás, hogy jóval több ételt készítenek, mint amennyit a vendégek elfogyasztanak, hogy a maradékból csomagolhassanak nekik. A hideg pulyka tipikus amerikai hálaadás-napi maradék, gyakran felhasználják levesekhez, ragukhoz illetve szendvicsek készítéséhez.
Előfordul viszont, hogy nem komplett fogás, hanem csak valamelyik összetevő marad meg, ilyenkor az ügyes háziasszony a leftover-recycling módszeréhez folyamodik. A húsvéti dőzs után legtöbb háztartásban fellelhető némi főtt sonka és – tojás. Az előbbi kiválóan alkalmas sonkáskockának, illetve, ha csülköt főztünk, csülöktartárnak. A tojásból megszámlálhatatlan étel készíthető, gondoljunk csak a kaszinótojásra vagy a különféle töltött tojásokra, de egy sztenderd tojássalátát is keverhetünk, és éppenséggel aszpikba is tehetjük némi olajos vagy ecetes hal és párolt zöldség társaságában. A maradék főtt/sült hús szinte könyörög, hogy dobjunk össze egy orosz hússalátát, vagy pástétomot. A köretek közül a főtt burgonya alapja lehet egy kiadós parasztreggelinek, és krumplis pogácsának vagy –lángosnak sem utolsó. A spagettiből készíthetünk rakott, sült tésztát, a rizsből pedig rizses lecsót, esetleg zöldséges rizslepényt. A különböző száraz, édes sütemények, kekszek is újrahasznosíthatók, mindenféle rumos-kókuszos-kávés tekercsek és golyók formájában.
Ti milyen ételt szoktatok a maradékból készíteni?
Be akartam a Csülöktatár Bodrogi módra videót linkelni, de annyira nyálas...
