Eleink konyhája a mai ízlés számára meglehetősen szokatlannak tűnik. Jókai ezt írta egy korabeli szakácskönyv olvastán: „Úgy látszik, eleink nem csupán kívül viseltek a tagjaikon páncélt, de a gyomruk is bádoggal volt kibélelve.” Sőt, nem csupán gyomor, de a szájpadlás is kellett ezekhez a borban főtt, ecetben pácolt, irgalmat nem ismerő szigorral agyonfűszerezett falatokhoz. És mindig csak hús,, egyre csak hús és hús; leves majdnem soha, tészta alig-alig, főzelékből legfőképpen káposzta, melyről Apor Péter azt írta, hogy: „A káposztánál a magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartának az régi időkben.”

A gyilkos erejű fűszerek olyan garázdaságot vittek végbe a gyomorban, hogy sürgősen borba kellett őket fullasztani. Hogy az ivás miként történt, Apor Péter azt is leírja. Mélységes megvetéssel nyilatkozik a palackról és pohárról, ilyesmi nem volt úri asztalra való. Ellenben: „...két kézzel beadják vala az asztalhoz az nagy veres fazék bort, két kézzel veszik az asztalhoz be, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel, úgy isznak vala, mégis jóízűen esik vala.” A gyümölcsnél hosszú szájú kotyogós üvegekből meggypálinkát ittak; ez jelképezte a kegyelemdöfést a sáfránynak, borsnak, gyömbérnek, szegfűszegnek, szerecsendiónak. Tiszta szerencséje volt a régi magyar konyhának, hogy a paprikát akkor még nem ismerték.

A károlyfehérvári szabócéh mesterasztalának ételsora számos helyen fellelhető az Interneten, ezért inkább ez alábbit osztom meg veletek.

Gróf Thurzó Szaniszló galgóci úri asztalánál 1603. január 1-jén ezt az ételsort tálalták fel:

Ebéd:

1. Tehénhús tormával

2. Kappan mézelt tésztával

3. Leves, kenyérrel, kolbász

4. Kecsege sóba

5. Gyümölcsös lével biber (hód) farok

6. Indiai tik (pulyka)

7. Borjúbél tejbe

8. Báránytüdő tiszta borssal

9. Bárányhús lemoniával

10. Lúd tiszta borssal

11. Borjúhús ispékkel

12. Savanyúkáposzta tehénhússal

13. Lúd sütve

14. Apró madár disznóhús pecsenyével

15. Császármadár sütve

16. Pástétom

17. Ostya béles

18. Apró pástétom

Vacsora:

1. Lúd rántott liszttel

2. Kappan vagdalva

3. Viza tiszta borssal

4. Bárányhús ecettel, sályával

5. Csíkkáposzta lévbe

6. Borjúhús tiszta borssal

7. Kecsege éles lével

8. Kappan sütve

9. Tehénhús pecsenye

10. Karórépa tehénhússal

11. Rántott hal vajba

12. Lúd-címer sütve

13. Disznóhús pecsenye

14. Tehénhús petrezselyemmel

15. Fánk vajba

16. Ostya béles

17. Szilva tortáta

18. Nyúl fekete lével

Végezetül egy recept.

Tehénbél fejér ispékkel:

Az tehénbélt forrázd ki, más tiszta fazékban föjön az leve, az mely vízbe kiforráztad, szűrd el hogy az ganéjbűzt vegye el, tiszta hideg vizet önts reá és abból abáljad ki, mint annak az módja. Az kéznél való tiszta lévbe vess kövér szalonnát, amikor immár fél fővésben volna, hogy szerszámát meg akarod adni, az vöröshagymát hámozd meg, hányd tiszta vízben, tiszta asztalon mesd meg azt, petreselyem levelet is, az szalonnát is vedd ki az bél közül, metéld az hagyma és petreselyem közé, szép fejér cipót hámozz meg. Verd az bél közé addig, míg az szerszámot megvágod, az cipót is vágd az szerszám közé, mint annak a módja, vesd rá az bélre, borsold, gyömbérezd és sózzad meg, igen sürű ne legyen az leve, mert nem jó, add fel, mikor az ideje.

Gyanítom, hogy ez végül is egyfajta hajdani pacalleves lehet, hamarosan összedobok valami hasonlót, és beszámolok róla.

Ez úton mondok köszönetet Ráth-Végh István és Radvánszky Béla szerzőtársaimnak, akiktől az egészet nyúltam.