„… az ausztrál halálkígyó néha napokig rejtőzködik a homokban, és ha egy óvatlan kiránduló véletlenül rálép a farkára, azonnal támad.”

-          Hátbazmeg, én nem vagyok egy szekánt ember, de ha az én farkamra lépne rá egy óvatlan kiránduló, én nemhogy támadnék, de lepofoznám róla a túrabakancsot is.

Fenti információ és a hozzáfűzött kommentár  Totya mondta a tizenhét évesek magabiztosságával, aki középen ült, térdén egyensúlyozta a laptopot és birsalmabefőttet evett üvegből,  bicskával. Jót tett a gyomrának.

Hárman ülték körül a gépet Totyáék nappalijában a szőnyegen és éppen forráskutatást végeztek az ebédjükhöz. Totyáék szülei lementek Szemesre hétvégére tavaszi nagytakarítani, a nővére meg lepattant az aktuális hapsijával nemtudni hová, de ez őket cseppet sem érdekelte. Azóta buli volt.

-          Ez már a recept? – kérdezte Palika a rá jellemző éleslátással, de hát őt nem az eszéért szerették.

-          Á, csak szörfölgetek a hírek között.

-          Akkor szörfölgessél már légy szíves arra a kurva receptre, mert már 11 óra és még nem tartunk sehol. -  Ezt Bálint mondta, a harmadik társuk, aki a legsoványabb, legszeplősebb, mindazonáltal a legéhesebb volt közöttük, bár ehhez a szeplőinek semmi köze nem volt.

-          Még csak 11 óra, és te már a harmadik sört iszod. Ez nem vall úriemberre.

-          Mondtam én, hogy az vagyok? Én éhes ember vagyok.

-          Ja, meg szomjas.

Azt már korábban eldöntötték, hogy oldalast sütnek, egyrészt mert mindhárman szerették, másrészt mert egyedül azt ismerték fel nagy biztonsággal a fagyasztóban. Az is hamar eldőlt, hogy az oldalast egyben fogják megsütni zsíron, hagymával, fokhagymával és –Totya külön kívánságára – jó sok köménymaggal megszórva. Ezt a perverziót a köménymag iránt ugyan a többiek nem értették, de – jobb a békesség alapon - ráhagyták a házigazdára, annál is inkább, mert Totya apja jelentős sörkészletekkel rendelkezett, amihez a fián keresztül vezetett az út. A köménymag tehát maradt. Az oldalast szépen megmosták, letörölgették, egy kisebb zománcos tepsibe felkarikázott póréhagyma-ágyon felravatalozták, hintettek alá némi zsírt, rá sót, köménymagot,alufóliával lefedték (ezt majd később leveszik) és 170 fokon betolták a sütőbe. Oldalas elintézve.

Most a köret kérdésében alakult ki parázs vita. Bálint óvatlanul rizst javasolt, erre majdnem kidobták az ablakon.  Magyar ember nem eszik rizst, oldalashoz pláne, egyébként meg nem volt otthon rizs. Ez  végül döntő érvnek bizonyult.  Palika megette volna kenyérrel az egészet, amikor megszólalt Totya.

-          Oldalashoz a nagyfaterék mindig speciális krumplisalátát csinálnak. Azt kéne megépítenünk, mert az kibaszott jó. Megpróbálok visszaemlékezni rá, bár lehet, a neten is megvan valahol.

-          Nem is tudtam, hogy nagyfaterod netezik. Ki se néztem volna belőle - mondta Palika.

-          Paraszt!

-          Azt tudom, de hogy netezik…Azé csak fejlődik a világ.

Ezt inkább ráhagyták, mert mint tudjuk Palikát nem az eszéért szerették.

Totya evett egy falat birsalmát, ivott egy korty sört, lehunyta a szemét, majd mint aki transzban van, monoton hangon diktálni kezdett:

-          A krumplit és a hagymát nem túl vékonyan felkarikázzuk, egy mélyebb tálba vagy tepsibe váltakozva, állítva felsorakoztatjuk, sózzuk, borsozzuk és felöntjük maradék hús-vagy zöldséglevessel, hogy majdnem ellepje. Ezután lefedve (fedő vagy akár alufólia) mehet be egy félórára a sütőbe. Ott a levest magába szívja és megfő. Ezután kivesszük, fedél le, tejföllel, reszelt sajttal bőségesen meghintjük, és néhány percre visszatoljuk a sütőbe. Kész.

Totya kinyitotta a szemét és álmatagon körülnézett.

-          Na, milyen a memóriám?

-          Az se rossz, de ez a recept meg egyenesen kolosszális. Csak nem macerás egy kicsit?

-          Ez? Krumpli, hagyma mindig van itthon, húsleves is maradt csütörtökről, a sajt-tejföl nem kötelező, de szerintem az is van. kezdjünk hozzá, megfő az oldalas alatt a rácson.

Krumplipucolás közben Palika – rá egyáltalán nem jellemző módon – egy javaslattal állt elő.

-          Van ennek az ételnek neve?

-          Hát, tulajdonképpen nincs, én nem tudok róla, vagy csak krumplisaláta

-          Akkor lehetne Gyökerek-saláta?

-          Miért pont gyökerek? Nincs benne egy szem gyökér sem.

-          Hát mert ez a Totya nagyfaterjáéknak a salátája, és ha mi elkészítjük, akkor visszanyúlunk a Totya gyökereihez, nem?

-          Palika, hogy neked mennyi eszed van! Egyszer ezért fognak elrabolni. Még jó, hogy úgy egyébként nem látszik. Gyökerek-saláta. Az ész megáll.

És pucoltak tovább szótlanul.