Mert miért ne - ismétlés a tudás anyja! Jóbarátok jöttek a pocsolyán túlról, őket akartam megvendégelni valami finomsággal.

A rakott krumpli egy Jolly Joker, mert lehet mindenféleképpen fűszerezni - mindent szeretettel fogad.

Azt állította Kocsmagomba a minap, hogy nincs itt semmi látnivaló egy őzlábgomba kapcsán. Éppen azt rántottam ki, meg óriás pöffeteg gombát, de azt majd máskor posztolom.

Ugyanakkor vettem egy nagy vargányát is, amiből megcsináltam a látványreggelimet:

Még májusban reggeliztem vargányát de akkor tükörtojással:

No azért most mindkettőt belerakom ebbe a posztba, hogy látnivaló is legyen :)

Vendégposzt Kocsmagomba konyhájából

Ilyen receptből annyi van a médiában, hogy ha kinyitjuk a laptopot, kicsorog belőle egy tányérral!

Pár évtizede a tárkonyos vadmalac leves sláger termék az étlapokon, akár abból készült akár nem. Én is beleszaladtam már fehér színű, tartalmatlan levekbe, ahol 2 kocka hús körül tejfölös (ne adj isten tejszínes) tárkony ízű lében nem találtam a ragut. Írok egy főzésről, hátha ez nem lesz olyan.

Jó ismerős vadász ember lepett meg pár hete egy darab orjacsonttal, amin némi hús is fellelhető. Az egész alig volt 60 deka, de igen megörültem neki. Más téma: vadász uramék is meglepődtek, hogy ezen a vidéken egyáltalán még vaddisznót látnak. Etetik, itatják a kis kondát. A sertéspestis miatt errefelé szinte teljesen kipusztultak a vaddisznók, évek óta nem láttak lőhető vadat. Csak a hullákat takarították. Most úgy látszik, a disznók javára billen a mérleg, az élet utat talál.

A recept ihletője Tamás volt, akinél Bélszín Rossínit ettem a Stand25-ben. Nagyon tetszett, gondoltam az utóbbi időben sok kacsa/liba máj szeletet sütöttem, jöhet egy újabb is.

Persze nem én lennék, ha kicsit ne hangoltam volna a receptet :)

Kicsit szokatlanul hangzik, de gondoltam kipróbálom őket együtt - elvileg mindkettő valahol sárga :)

Amúgy is megkívántam a puliszkát és a barátunk is, akinek dílere van, és aki hozta a gombát.

Már legutóbb is megigértem, hogy folytatom a sorozatot. Hát most következik a folytatás.

Felbuzdulva a múltkori tojás-hízottmáj kombináción, most a hasonlóan beszerzett kacsamájat vettem elő.

A Lidl-ben adtak hízott liba és kacsamájszeleteket, amit én azonnal lefagyasztottam. Most jött az ötlet, hogy ezt kéne a tüktoj mellé tenni vacsorára!

Vagdostam alá kis zöld hegyes paprikát meg lilahagymát.

Vigyázz! Rengeteg kép!!!

Sok lefagyasztott, párolt spenótom van még a mélyhűtőben, amit üríteni kellene, mert kell a hely az újnak :)

Sokat gondolkodtam, mi lenne egy jó felhasználás, amikor beugrott, hogy a család szeretei a palacsintát édeses-sósan egyaránt.

Egy rövid guglizással megtaláltam a nekem tetsző receptet, amit a saját izlésem szerint módosíthatok.

Reggelire nagyon megkívántam egy friss tojásrántottát, így elindultam a hozzávalókat begyűjteni.

Ezek szerencsére a konyha melletti spejzban vannak, így nem fáradtam el a keresésben :)

Ettem már vörösborosat is, de egy kis minőségi barnasör csodás ízt kölcsönöz a pörköltnek!

Nem a legszebb tányérkép, de már a felét kiettem, mire eszembejutott, hogy lefotózzam...

Márciusban már megbolondulok a spenótpüréért! Annyit meg tudnék enni, amennyi nincs is :)

Szerencsémre olyan sok terem minden tavasszal, hogy dobozszám tudom már elõkészítve lefagyasztani, oszt egész évben foglalja a drága helyet a mélythûtõben.

Kedves barátnőnk hozott egy kis adag kucsmagombát a Hüvi kispiacról (fél órával azelőtt én is kacérkodtam vele, de nem vettem ...)

Még volt egy adag spenópürém a hűtőbe, amihez tükörtojást szántam - a szokásos feltétem hozzá.

Sergio Tabeira ismét tündökölt!

Sajnos nem fényképeztem, ezért csak pár kép van az étlapról.

Svéd asztal  ami tartalmaz:

• Vegyes húsos táska
• Uruguayi kolbász
• Ají de gallina ( perui étel)
• Tarja szeletek
• Marhús: rybay vagy hatszín
• Vegyes saláta
• Petreslymes krumpli
• Deszert pedig Karamellás puding

Rég ettem már tojásos ételt, pedig a solymári gazdaboltban csodás friss és nagy tojások kaphatók. Veszünk is gyakran! Megkívántam egy tükörtojást.

De nem ám csak úgy, magában! Valahol olvastam (tán a Sóborsban), hogy palacsintára tették - ezt most muszáj kipróbálni!

Nem egy ritka recept, de kisunokáimnak és a nagylyánynak főztem - hát posztolom.

A nagylyány ráéhezet a pörköltre, mert ő csak ritkán főz odaát ilyesmit. A feleségem persze kiadta az ukázt, hogy semmi extra fűszerezés, se bor, se semmi ne menjen a pörköltbe, ami nem hagyományos.

Kedves vendégeket vártunk, akik nagyon ritkán jutnak sertéshúshoz, ezért a csodahüttőben bújkáló disznó alkatrészeket választottam ebédre. Eredetileg csak a csülköt akartam megsütni, de kevésnek itéltem.

A karajhoz házi füstöltkolbászt kaptam a barátunktól, akinek dílere van.

Belefutottam egy szép sárgaúszójú tonhal szeletbe, amit nem volt szívem otthagyni - megeszem vacsorára!

Nem a legszebb tányérkép, de így sikerült. Nem spóroltam a fűszerekkel - Wakát úgyse érdekli mostanában.

Hamár mikulás van, együnk valami finomat!

A madarasban jártam, mert tankolni kellett a kocsit. Végignéztem a húsfrontot, bár a mélyhűtőm tele van...

Hát persze, hogy találtam legalább egy ebédre valót kettőnknek: nagyon szép oldalas szeletek csont nélkül. Zsír is alig volt rajta, így a feleségem se tiltakozhat! Jártomban megláttam egy finom barnasört, abból is vettem egy dobozzal (most nem inni akartam, hanem főzni).

Szerencsére a családban mindenki szereti, így egy kis krumplipürével és birsalmakompóttal teljesértékű ebéd lett.

Párosával csomagolt kacsacombokat árultak a madarasban, vettünk hát négyet (még kettő volt itthon befűszerezve).

Szombaton mentem a szokásos tejvásárló utamra a Hüvi minipiacára (1 tejtermékes, 1 zöldséges, 1 füstöltárus és egy péksüteményes - néha egy réteses). Megvettem a heti 4 liter előző este fejt tejet, amikor megláttam a csodát a zöldségesnél:

Hát ennek a vargányának nem tudtam ellenállni. Vett is nekem a barátunk, akinek dílere van (egyszerre jöttünk piacolni) két szép darabot, mert csak én eszem a családban.

Úgy-e a te nyálad is kicsordul a hallatára? Nem ettem már vagy 30 éve :)

Nagyon rövid poszt, mert nagyon egyszerű étel, és hátha kedvet kap rá az olvasó.

Én itt egy korianderes+avokádós változatot mutatok be, mert szereztem friss koriandert a kínai étteremben.

Miért főztem egy újabbat? Még mindig érik a bokron a termés, és kaptam érett avokádót - azt is ki kell próbálni.

Nagyon sok konyha készíti, de persze mindegyik másképp. Használják öntetnek, de remek mártogatósnak is. Az olasz változat szardellafilével készül rengeteg zöldfűszerrel.

A mexikói viszont földicseresznye (tomatillo) alapon készül sok korianderrel.

Én itt egy koriander nélküli változatot mutatok be, mert a friss koriander nem a kedvencem.

Vendégposzt Kocsmagomba tollából.

Persze, hogy csak a hátsó, nem a legértékesebb darabja jutott nekem, de azt legalább nehéz elrontani. Puha, omlós, ízes hús, és a szűzpecsenye farka is rajta van még, annak minden mély ízével. Két embernek pont elég. Az a lényeg, mit tudunk kihozni belőle. Egy szép fogást biztosan.

Az alábbi recept mindenesetre a teljes gerincen alkalmazható. Lenne. :)

Szép, nem öreg állat húsa lehetett, ez fontos szempont. Így akár pácolás nélkül is mehetett volna, frissen fűszerezve a sütőbe. Én mégis akartam neki adni egy erősebb ízt, ezért pácolva 2 napra hűtőbe került. Sütéshez olajos pác a megfelelő. Mozsárban szemes fekete borsot törtem. Hozzáadtam szárított kakukkfüvet, pár szem boróka bogyót. Száraz babérlevelet ollóval vágtam apróra, ezt hozzákevertem. Kevés semleges ízű olajban mustárt kevertem el. Ehhez adtam a fűszereket. Ezzel bedörzsöltem a húst, persze előtte minden hártyától megszabadítottam.

Jénaiba fektettem, szeleteltem rá vöröshagymát, lazán fóliáztam, majd hűtő. (sót majd csak készen a tányéron fog látni, akinek hiányzik)

Sütés napján időben elővettem, hogy konyha hőmérsékletű legyen. A fűszerek nagy részét lekapartam a húsról, ne égjen rá, de maradt bőven rajta elég, nem kellett frissíteni. Füstölt szalonnával tűzdeltem. A páchagymákat, a további füstölt szalonna szeletekre, a jénai aljára szórtam. (én kibéleltem a jénait alufóliával előtte, az én sütőm ezt igényli) Víz nem került alá. Félóra 200 fokon, majd laza fólia takarással félóra 150 fokon. Vele sültek még egész vagy félbevágott fokhagyma fejek is. Hőmérőztem: 82-86 fokig ment a csontnál a belseje, kivettem, megbontás nélkül pihentettem a fólia alatt még egy órát. Teljesen átsült, nem maradt rozi és nem száradt ki. Vadnál nem annyira szeretem a rozit, viszont a száraz gerinchúsnál kevés rosszabb van.

A mártás. A hús alatti ízes léből a füstölt szalonna jó részét eltávolítottam, nem kell annyi zsír, maradtak a hagymák. Fokhagymát kinyomkodtam a héjából. Felforraltam ezt az egészet, pici vizet is elbírt még az ízdömping. Közben botmixer kezelés. Egy ponton besűrítettem.

A sűrítést lisztben morzsolt hideg vajjal oldottam meg. Ez talán a magyar konyhában nem annyira bevett szokás, mint a franciában, de kiváló módszer, látám, hogy jó. A forró mártásba csípjük a hideg lisztes vajgolyót, lassan, ahogy olvad, szétkeverjük. Hagyjuk sűrűsödni, amennyire akarjuk. („beurre manié” a fetisizált, szóra sem érdemes fhanciás neve ennek) A vaj zsírossága sem feleslegesen sok, mert a szarvasgerinc zsírtartalma a nullát közelíti alulról, a füstölt szalonnát pedig minimalizáltam benne.

A szarvashús valamilyen sült(es) krumpli körettel és gyümölccsel jó. A képen látható krumpli köretet, és a céklás alma kockát is posztoltam már ide, más alkalommal, talán kacsacombhoz.

Most annyi a különbség, hogy a ropogós külsejű krumpli „pacsnik” alá terítettem friss őszi sült almából készült pürét, és a cékla-alma kocka pedig nyakon volt öntve mézzel beforralt vörösbor sűrítéssel. (fél liter borból 1 deciliter marad, mézzel ízesítve, plusz valami olcsó balzsamecet)

Krumpli-alma-cékla az örök összeillő klasszikus kör.

Egyszerű, házias vadrecept, ajánlom a négylábú növényevők elkészítéséhez.