Egy nagyon rövid poszt, de adós vagyok vele.
A Fény utcai piacon jártam, ahol a bejáratnál egy asztalon csodás gombákat láttam. Óriás pöffeteget és méretes őzlábgombát. Gyorsan vettem is egy gyerekfej gömböt, nomeg néhány őzlábat, hogy aznap kirántom és a vejemmel megesszük.
Se a feleségem, se a kicsilyány nem eszik gombát...
A pöffeteget felszeleteltem egy centis vastagra (utólag már tudom, hogy 2cm jobb lett volna, mert nagyon összeesik a sütésnél és vékony lesz).
A pöffetegeg szeleteket deszkára tettem, és megsóztam. Így a só kiszívja a nedvességet, és abba beleragad a liszt és egyszerűbb panírozni.
Ezt a trükköt kipróbáltam az őzlábnál is, és működött (nem csoda: a gombák 80-90%-a víz). Szabályosan lisztbe forgattam, majd felvert tojásba. Ezután pedig a prézli jött.
A szép nagy szeletet - ami a sótól nedves - megforgattam lisztben, majd felvert, sós tojásban, végül zsemlemorzsában (itt magyarázom nektek, hogyan kell panírozni ...).
Az indukcióson egy serpenyőbe öntöttem másfél centi olajat, amit 160C fokra felhevítettem. Mindkét fajta gombából tettem a forró olajba, és szép aranybarnára sütöttem.
 |
 |
 |
 |
Persze azonnal elkezdtük enni. Itt jól látszik, hogy összeesett a pöffeteg vékonyra, mintha a tök alsót rántanám. Az íze viszont fenomenális erőteljes csiperke!
A maradékokat is kisütöttem és irígy módon ketten be is laktunk belőle.
Az őzláb is finom volt, érdemes azt is rántani.
A 160C fok megfelelőnek tűnt mindkét fajtánál és mintegy 5-8 perc kellett nekik.
