Vigyázz! Rengeteg kép!!!

A repülő közeledik a célállomásra.

Gyönyörű parkos terület. Nem tudtam beazonosítani.

Kilátás a szobánkból az Avenida da Liberdade-re. Ez olyan, mintha 3 Andrássy utat egymás mellé helyeznénk, és a közepére parkot telepítenénk.

Mivel eléggé dimbes-dombos város, ezért a szobánkból ilyen a kilátás. Ez a sok fa az Avenida közepén lévő csodás sétány.

A feleségem is fotózott, beillesztek itt-ott egy keveset.

Este elmentünk a mellékutcákba, és találtunk egy hangulatos borozót, ahol még enni is lehetett. RUBRO névre hallgat. A Tinto vörösbort, a Branco pedig fehéret takar. Ebből ittunk a Duorum Colheita Tinto bort.

Igencsak finom volt!

Egy roston sült tőkehalat rendeltem párolt zöldséggel és újkrumplival. A zöldség annyira rostos volt, hogy minden rostra itélt diétázó kilószám ehetné. A hal viszont annyira sós volt, hogy a hagyományos sóban eltett halra gyanakodtam, de a pincér szerint olyan már nincs, azt mind Norvégiából importálják, ez viszont helyi fogás volt.

Minden nap megenném!

Valamiért lemaradtunk a sajtos-sajtról, pedig rokonszenves. Ezt a kis mesterséges folyót is az Avenida közepére építették. Graffitiben nem szűkölködnek...

Hazafelé megcsodáltuk a mészkővel kirakot mintás burkolatot az Avenida da Liberdade-n. A darabok kb 5x5 cm-es méretűek, fekete és fehérben jelennek meg. Az úttesten viszont a mi macskaköveink méretét (10x10cm), (de nem bazalt, hanem ott is mészkő) rakják le.

Figyelem!!! Ez a burkolat, ami az egész városban elterjedt (biztos az Orbán mészkőbányájával szerződtek le) olyannyira csúszik, hogy lehetőleg gumitalpú szandálba menjetek (Birkenstock vagy vietnámi FlipFlop). Én akkorát estem a recés talpú normál cipőmben, hogy a telefonom kellévált!

Másnap reggel a tengerpart felől megláttuk ezt a villamost, ami kb 45%-os lejtőn megy fel. Ekkor nem próbáltuk ki, mert még nem volt univerzális jegyünk, amit okvetlen vegyetek meg az első Metró állomáson, mert 24 óráig MINDEN tömegközlekedési eszközre használható!

Lementünk a tengerpartra és kiültünk egy jó kilátású étterembe egy sörre. A helybéli sör a SUPER BOCK világos és barna változatban. Nekem az utóbbi jött be, még a Guinness sörnél is finomabb.

Itt egy furcsa dolgot reklámoztak: egy nagyon aromás halszószt, amivel mindenféle ételt lehet ízesíteni (természetesen csak sósat), és egy beépített szemcseppentővel jön, mert nagyon kis mennyiségben szabad csak használni. Ezt az ízesítőt Garum Lusitano-nak hívják, és már a római birodalomban elterjedt volt. Eredetileg szardíniából készült Trójában, de ma már egyéb halakból is készítik a halak fermentálásával (mint pl. a thai halszószt). Én hármat kóstoltam meg, és a Makrélás izlett a legjobban, így azt hoztam.

Ez a tér így néz ki rajzolva:

Egy csodás Bougainvillea ekkorára megnőtt a ház sarkán, és a pici házikóról se maradt le a csempedíszítés! Testesebb turisták ne használják ezt az utcát!

Ideje az első tapast kipróbálni! Azonnal hoztak egy üveg hideg vizet, amit értékeltem. Én garnélát rendeltem egy fantasztikus vagdalt tőkehalsalátával, míg a feleségem megelégedett egy sültkrumplival chorizós majonézzel és caprese salátával kenyérrel.

A chorizós majonéz olyan finom volt, hogy kértük még egy tálkával! Én meg boldog voltam a sok tengeri herkentyűvel.

Egy régi családi boltba belestünk, ahol az emeletre gépesített bágjátékot telepítettek. Sajnos videó nincs, mert szégyelltem volna vásárlás nélkül felvenni. Viszont rengeteg árujuk van a népszerű parafától a megypálinkáig.

Itt középen a legfelső pici ablak volt a szobánk (5. emelet, lift van!)

A Belém torony. Ide kicsit bonyolult kimenni, de a 15-ös villamos kivisz. Én persze elvesztettem a jegyemet, így visszafelé el kellett zarándokolnunk egy metróállomásig. Maga a torony csak komoly sorbanállással tekinthető meg, és nagyon kis részére engedik be a turistákat.

Innen az út (és a villamos) egyenesen a nagy halpiacra vitt vissza. A piac persze csak délelőtt van nyitva, mert a halat és zöldséget frissen kell eladni. Okos megfontolásból a közepére kialakítottak egy ÓRIÁSI gasztronómiai központot is TimeOut MARKET néven, mint a Hold utcai piac volt valaha. Én életemben nem láttam ennyi etető helyet egy rakáson. Volt itt tapastól szusiig minden! Millió asztal, szék és remek hangulat. Jellemző módon a kb 1000m2-es étteremhez csupán egy-egy wc-t csatoltak. Mintha itthon lennénk...

A villamos innen átvitt minket az LX Factory nevű helyre, amit a kicsilyány ránktukmált, hogy a legjobb hipszter hely Európában. Szégyellnem kellene, de a hipszter kifejezést nem értem. Az LX factoryban a bejáratnál én rögtön lehorgonyoztam egy étteremnél, mert már éhes voltam, és a feleségem szabadjára engedtem, hogyha végzett jöjjön ide, majd ebédelünk valamit. Míg ő visszaért, ittam egy sört (mint említettem, a helyi sör finom). Amikor megjött, akkor kértünk ey olyan asztalt, ahol le is lehet ülni, meg enni is lehet, mert én csak egy raklap asztalt és raklap ülőkét kaptam magányos lévén.

Lett asztal, meg étlap is :) Én egy brie-s bruschettát kértem, amiről a szegfűvirágot is megettem, a feleségem meg egy pesztós mozzarellás tésztát rendelt, ami nagyon szép volt és izlett is neki.

Van egy híres villamosjárat Lisszabonban: a 28-as villamos. Ezt a 30-as években indították. Picike - csak 30 utas fér fel. Viszont az útvonala is évszázados: A város egyik végétől (Martin Moniz) a másikig (Campo de Ourique) elvisz, és ha meggondoljuk, hoy ez a város csupa hegy és völgy, ez nem kis teljesítmény. A vezetők kifejezetten élvezik a meredek lejtőket! A gyerekeknek is csináltak játék verziót.

Ezen az útvonalon szálltunk fel rá egy különleges bolt előtt. A portugálok nagyon szeretik a krumplit és rengeteg féle elkészítését ismerik. Nem is értem, hogy nálunk miért nincs ilyen bolt, hisz köztudottan imádjuk a róseibnit!

Szintén ezzel a villamossal lehet feljutni egy csodás kilátóhoz, ahonnan szinte minden irányban felmérhetjük a várost. Itt például egy óriási kirándulóhajó parkolt éppen, amiben több, mint 1000 kabin van!

Visszaérve a belvárosba a villamossal, elindultuink az Avenidán hazafelé, ahol egy fantasztikus mozgólépcsőt láttunk meg. De mivel ez csak felfelé megy, lefelé nincs - én nem vállaltam a lelépcsőzést.

Innen jól lehetett látni egy hegy tetejére épített várat (itt majd minden hegycsúcsra építettek várat). Én túl lusta voltam felmászni - hiába a nagy mozgólépcső.

Ismét egy csodás minta a járdán a fekete-fehér mészkőkockákból kirakott korcsolyapályán.

Másnap elmentünk a halpiacra (a Time Out Market valódi piac részére, mert azt látni kell.

Persze van ám itt szokásos piac is. Az éghajlat segítségével csodás zöldségeket és gyümölcsöket lehetett látni. Palántát árulni itt is divat :)

Őszibarack, eper, sárgabarack már kapható. A zöldségfelhozatal fantasztikus, bár valamiért itt is sok az éretlen paradicsom.

Nézd azt a csodás FAVA zöldbabot a bal alsó sarokban. Legalább 10 deka egyetlen hüvely! Van már viszont alma, körte,őszibarack, sárgabarack, ananász, mango, kivi, sárgadinnye és persze krumpli is, pedig csak május eleje van.

A színes karfiolok remek zöldségek dekoratív köretnek. Az óriási zöldpaprikákat meg lehet tölteni, és van hozzá érett paradicsom is. Ha csípősen szeretik, van Piripiri (afrikai csili), Amarillo és Thai Bird Eye. A padlizsán már csak hab a tortán.

Megcsodálhattuk még a krumplit, hagymát, gombát, cukkínt, banánt és még millió egyéb gyümölcsöt is. Ne feledkezzek meg a különféle csilikről, spárgáról, zöldbabról, endíviáról, cikóriáról, cukkínivirágról, cukorborsóról, földicseresznyéről, színes répákról, gombákról, retekről, uborkáról se.

Így aztán megérdemeltem egy stout sört a TimeOut MARKET-en, míg feleségemnek egy maracujás koktélt szereztem.

Eljött az én időm is! beültünk egy "autentikus" (szerintük) portugál étterembe, ahol megrendeltem életem első paella-ját! Csodaszép a virágokkal és a tenger gyümölcseivel. Azért rendeltem hozzá körítéskiegészítésül egy feketebab főzeléket. Erről se hiányzott a szép virág. Feleségem valami izgalmas hússzeletet rendelt kenyerek között paprikaszószban, amire egy tükörtojás került dekorációnak (a virágot erről se hagyták le). Az egész mellé egy tálka róseibnit is kértünk.

A paella nagyon gazdag volt: rák, kétféle kagyló, olajbogyó, paprika, paradicsom és természetesen rizs.

A sajtos-paprikás hússzelet se volt rossz. Különösen, hogy a feleségem időben kiemelte a szószból a kenyeret, ami mosogatóronggyá ázott volna.

Estére hazamentünk a szállóba picit pihenni, majd a környékbeli kisutcákban kerestünk egy kis vacsora éttermet. Végül beestünk egy automata sörbárba. Nos ez egy csoda jó találmány: 14 féle sör volt az önkiszolgáló csapon, ami feltöltőkártyás módszerrel működött. Az egyes csapok felett volt az LCD képernyő, ami leírta a sört, a hozzá tartozó csapon.

Az árak is oda voltak kitéve, és a kártyát leolvasva a csapból annyit csapoltál, amennyit akartál, miközben a képernyőn láttad mennyit töltöttél, mennyibe került és mennyi pénzed van még a kártyán. Ha az elfogyott, a csap lezárt. Ha előbb zártad el a csapot, akkor a többi pénzed a kártyán maradt, hogy kipróbálhass más féle sört is. 20 eurót töltöttem fel, amit végül 4 féle sörrel fogyasztottunk el.

A kedvencünk egy dupla IPA sör lett, abból többször is csapoltunk.

A szállodánk az Avenida da Liberdade-n volt közel a metró és buszmegállókhoz. Ugyan csak két csillagos szálló, de finom reggeliket is adtak, a szoba tiszta, a kilátás tökéletes.

Ismét reggel lett, irány a város. Ebbe az étterembe nem mentünk be, mert még kitartott a bőséges reggelink. Inkább megpróbáltunk a meredek villamossal felmenni valahova, ám az nem sikerült, mert aznaptól 3 napig karbantartás volt. Ez portugálul és angolul is ki volt írva, de jellemző módon egy magyar turista csoport lelkesen várt, míg le nem fordítottuk nekik, hogy három napig kéne várni... Inkább elindultunk gyalog felfelé.

Uticélunk Sintra a Pena palota. Sintrába vonattal mentünk, amire szintén jó volt a városi napijegyünk! A palota 500m magasan volt, a vonatállomás csak 200-on. Egyes weblapok szerint ez egy 30 perces séta??? Minden esetre elindultunk, bár egy Tuk-Tuk-os felvitt volna 20 euróért. Csodás hegymászás lett belőle!

A csapáson óriási sziklák örvendeztettek meg minket. Útközben egy kisebb kastélyt is találtunk. Voltak viszont aljas sziklák, amiket meg kellett mászni, hogy egy hídhoz eljussunk. Másutt meg meredek sziklalépcsőkön kellett mászni - volt, hogy egy lépcsőfok fél méteres volt!

Egy bő óra mászás után megpillantottuk a kastélyt a magasban. Oda már busszal mentünk a park bejáratától. Ennyi hegymászás elég volt reggelire... Cserébe végre a kastélynál voltunk!

Kívülről körbejárhattuk, de a kastélyba bejutni csak a belépőjegyen szereplő időpontban lehetett csak.

Addig bementünk a kastély éttermébe, ahol mindössze egy fogás volt ebédre: egy tőkehalchowder (krumplifőzelék szerűség sok hallal).

Ebéd után még kívülről csodáltuk a palotát.

Végre bejutottunk. A királyi palota kincseit csodáltuk a benti túrán.

Innen viszont elfogadva egy Tuk-tuk söfőr lány ajánlatát, már azzal mentünk le a vasútállomásra, hogy visszajussunk a városba. Ez mindössze 15 percbe telt. A kedvenc automata sörbárunkba mentünk vacsorázni, ahol én Fish and chips-et ettem, a feleségem pedig sült krumplit evett a már bevált chorizós majonézzel.

Ezzel a kis kirándulással aznap 19600 lépést tettünk meg!!!

Másnap a feleségem egy másik kastélyt akart meglátogatni, de akkora sor állt a jegyváltásnál, hogy feladta. Inkább sétálgattunk a keskeny utcákon, és hallgattuk a rikoltozó pávákat, amik minden várfalon ott pózoltak. Igencsak ronda macskanyávogás-szerű hangjuk van, de az elég hangos.

A 28-as villamos oly fontos turistacsalogató, hogy még kis étkezőt is elneveztek róla! A közelben megcsodálhattunk egy igencsak lerobbant épületet. A dokumentáció kedvéért feltettem a meredek villamos karbantartási ismertetőjét.

Következő látványosság ey óriási lift, amivel fel lehet menni a magasan fekvő városrészbe. Itt mindig nagy sor áll, mert csak 21 utas fér be. Ide is érvényes az univerzális villamosjegyünk, ígyhát kivártuk a sorunkat. A várakozás közben az alsó szinten meglátogattunk egy "Ízboltot", ahol mindenféle ízeket töltenek paszta formában egy-egy tubusban. Lehetett kóstolni is. Vettünk is vagy kilencet: jó lesz ajándéknak :) Persze erről nem készítettem fényképet.

Felérve a lifttel csodás kilátás fogadott.

Az utolsó nap meglátogattuk a helybéli "Vörösmarty teret", a Rossio-t, ahol rengeteg bódé és árus kínál mindenféle protékát és eledelt a kis házikókból. Mellékesen erről a térről indul a Sintrába induló vonat is. Itt búcsúzóul ittunk egy sexy Pina Coladat, meg ettünk ey kis sonkás sajtos tapast. Csodás sütiket is készítenek, de abból nem ettünk.

És végül a süteményesbódé kínálata:

Innen hazamentünk a hotelbe, felvettük a csomagjainkat és autóbusszal kimentünk a repülőtérre, ami láthatóan a fapados társaságokat szolgálja ki.

Hajnali 1:20-kor menetrend szerint landoltunk és a csomagjaink is megvoltak. Azért tud a Wizz, ha akar!