Mint egy kertésztől megtudtam, hívják ezt kínai borsónak is. A jellemzője, hogy nagyon későn szemesedik, és akkor is csak kevés szem van benne.

Viszont ehető héjastul, nem szálkás, finom édes és ropogós. Még wokba is tehető, blansírozva pedig jól fagyasztható. Az első hüvely megjelenésekor elkezdünk rájárni :)

Most a fagyasztását mutatom meg, de egy füst alatt a kovászos uborába is tettem kovászolni (ami bevált).

Termett 2 sorból hozzá:

• 3 kg cukorborsó
• 2 ek szódabikarbóna
• sok jégakku
• víz

A borsóból másfél kilóra lecsapott a fiam, hogy elviszi, és párolva meg currynek megeszik! Ám legyen :) A borsók szárát levágtam, és a szálakat is lehúztam róla (egy kevesen találtam csak). A mosogatóba belepakoltam az összes jégakkut (mert nekem nincs jégcsinálóm) és felöntöttem kb 5 liter kifolyatott hideg vízzel. 4 liter vizet az indukcióson felforraltam, és beleborítottam a szódabikarbónát (ez segíti megőrizni az üde színét). Amikor a víz már zubogva forrt, beleborítottam a borsót. Teljes 4 percig forraltam. Ekkor leszűrtem és azonnal a jéghideg vízbe borítottam (ezt hívják blansírozásnak).

Hagytam pár percig lehülni, amíg előkészítettem 4 konyharuhát kiterítve az asztalra. A borsókat kiszedtem szűrővel egy nagy szűrőbe. Kicsit lecsepegtettem, majd ráterítettem a konyharuhákra, hogy leitassam a feles vizet róla (erről nincs kép). Kicsi vákuumzacskóba töltögettem.

Kisebb-nagyobb adagokat csináltam és vákuumoztam (nyitókép). Ugye milyen szép üde színe maradt?

Ment is a mélyhűtőbe. Persze egy adagból csináltunk párolt borsó körítést a rostélyos ebédhez ...

Ez még talán egyszerűbb recept, mint a tőkehalmájas kenyér, Szivar reklamálhat :)))