Hogy miért ilyen vegyes? Feleségem nem eszik se gombát, se rákot, viszont ha boltban lát, akkor hoz nekem.
Most csodahúsokat talált - kevesebb, mint féláron! Például Angus bélszínt, meg nekem csinos garnélanyársakat. Persze, hogy vállaltam neki megsütni pár szeletet a húsból.
Magamnak pedig rizottót főztem (amit szintén nem kedvel). Ehhez nem sok minden kell:
- 3 garnélanyárs fűszerezve - egyenesen a madarasból
- 40 dkg tigrisrák a csodahüttőből
- 5 dkg shimejii gomba ugyanonnan
- 1 dl száraz fehérbor
- 7 dl csont alaplé
- 5 dl zöldségalaplé
- 1 liter galangal alaplé
- 2 ek zöld csilipaszta még 2015-ből
- 30 dkg Arborio rizs
- 5 dkg vaj
A húshoz pedig
- 1 ek olivaolaj
- 1 ek mustár
- só, bors izlés szerint
Ez utóbbiakat nem fotóztam ...
A rizottót az alapszabályok szerint készítettem. A vajat felforrósítottam, majd a rizst megpirítottam benne. Az alapleveket összekevertem a csilipasztával.
Felöntöttem a rizst egy deci fehérborral, és kavargattam, míg felszívja. Merőkanalanként forró vízzel pótoltam a nedvességet, végül hozzáadtam az alaplésürítményeket.
A mirelit tigrisrákot kiolvasztottam, majd minden páncélt leszedtem minden rákról. (Elvileg abból főzhettem volna egy alaplét, de elfelejtettem.) A rizsből kipároltam a levet.
Kavargattam, majd beleszórtam a kiolvasztott shimejii gombákat, hogy azoknak a leve is beivódjék a rizsbe. Ezután rápakoltam a nyársakat és a tigrisrákokat (ami szintén garnélarák) 5 percre. Ennyi idő pont elég, hogy megfőjön!
Csodás rizottó lett belőle:
Ekkor villám tempóban felaprítottam egy kisebb darab bélszínt, amit kevés fűszerrel ízesítettem.
Átsütöttem (feleségem well done szereti) az olivaolajon az indukcióson.
Megterítettem, majd nekiálltunk enni.
A rizottóról elfelejtettem tányérképet készíteni... Lefagyasztottam a maradékot dobozokban, hogy a gyerekeknek is jusson belőle.