Rettentő módon felszaporodott a "csodahüttőben" a marhacomb szelet. Addig-addig, hogy mikor feleségem még az USA-ban ette a legjobb steakeket, kirúgtam a hámból.

Meghagytam két szeletet egy esetleges sovány marhahúslevesnek, a többit meg vadasnak készítettem el.

Ez már akkora mennyiség, hogy jut a kedvenc szomszédéknak és a dokiéknak is, valamint a gyerekek azon kis halmazának, akik esznek vadast ...

Kiolvasztottam a húsokat, és kiterítettem a deszkára a fűszerekkel:

• 3 kg marhacomb szeletelve
• 1 ek fehérbors
• 1 ek feketebors
• 2 ek csombor (olyan ritkán használom, megörültem az alkalomnak)
• 1/2 szerecsendió
• 2 pupos ek liszt
• 4 ek olivaolaj
• 1 dl vörösbor
• só
• A mártáshoz:
• 4 sárgarépa
• 2 nagy gyökér
• fál zellergumó
• fél karaláb
• 4 fej vereshagyma
• 3 ek mustár
• 1 ek borókabogyó
• 4-5 babérlevél
• 2 ek cukor
• 1 ek kapribogyó
• 1 citrom leve
• 1 citrom lereszelt héja
• 4 pupos ek tejfel
• 5 dl zöldségalaplé
• 2 dl csontalaplé
• 2 dl ribizlilekvár
• A zsemlegombóchoz:
• 60 dkg rétesliszt
• 15 g élesztő
• 6 tojás
• 40 dkg szikkadt házi kenyér
• 1 csomó petrezselyem
• 4 dkg puha vaj

Az összetevőket nem fotóztam egyben, mert nem fért volna el a konyhapulton, ezért csak felsorolás lett.

Először is a húst fűszereztem be. Reszeltem rá szerecsendiót, és megszórtam a borsokkal, sóval és a csomborral. Meghintettem a liszttel vékonyan. A 4 literes fazekamba kanalaztam az olajat, majd nagy lángon, apránként lepirítottam a húsokat. A magas fazék segített felfogni a fröcskölés egy részét.

A megpirult húsokat kiszedtem egy lábasba, és kisütöttem a többit is. Egyszerre csak egy rétegnyit tettem a fazékba, mert nem főzni, hanem kifejezetten pirítani akartam a húst.

A fennmaradó olaj és húslét felöntöttem a kis vörösborral, hogy a lepirult dolgokat is fellazítsam a fazékban. A zöldségeket meghámoztam és felkarikáztam, majd a fazékba tettem dinsztelni/párolni az olajos boros lében.

Nagy lángon kevergettem, hogy megpiruljanak kicsit a zöldségek is. Hozzáadtam a mustárt, a borókát és a babért, meg a cukrot is - hátha megkaramellizálódik (tán a bor előtt kellett volna karamellizálni, de így se volt rossz).

Mivel relatíve kevés lé volt a fazékban, kavargatni kellett. Amikor már üvegesedett a hagyma, felöntöttem a zöldségalaplével - mindjárt könnyebb volt keverni. Ezt főztem egy bő fél órán át.

Eljött az alkalom, hogy a húst is beletegyem a kicsorgott levével és a csontalaplével együtt a rotyogó zöldségbe. A legkisebb lángra állítottam a kislángot a gázon, és elmentem éjszakára aludni, hogy másnap majd folytatom - addigra biztos puhára fő a hús.

Másnap reggel nekiláttam a zsemlegombócnak, amit Waka ötlete alapján élesztősen csináltam meg, hátha könnyebb lesz (nem lett az). Szeleteltem a kenyeremből 10db félcentis szeletet, amit felcsíkoztam, majd kockáztam és kicsit vajas serpenyőben megpirítottam.

Közben a hús még gyöngyözött a lángon. Az élesztőt összekevertem egy kis liszttel és cukorral meg langyos vízzel és félretettem, hogy felfusson. A tojásokat a keverőtálba ütöttem.

Közben persze rázogattam a kenyérkockákat, hogy egyenletesen piruljanak. Kiszedtem a húsokat a fazékból (igencsak puhák lettek, szét is estek itt meg ott), valamint kivadásztam a babérlevelet is (hogy miért nem tettem teatojásba ...). Szerencsére időben eszembe jutott, hogy a kapribogyó nem fog megártani, ezért a mozsárba kanalaztam.

Hozzáöntöttem az összezúzott kaprihoz a citromlevet is. Az egészet beleöntöttem a fazékban pihenő zöldségekhez, amit megfejeltem a kis további cukorral, tejfellel és citromhéjjal. Mehetett is bele a botmixer. Hopp! A legfontosabb összetevő, a ribizlilekvár majdnem kimaradt. Szitán átszűrtem, hogy a magok ne menjenek bele a mártásba.

Összekavartam és visszatelepítettem a húsokat a mártásba.

A robotgép kikeverte a tésztát, amibe az élesztőt is beletettem. Beleaprítottam a petrezselymet is, mert az jó bele, és a pirított kenyérkockákkal is elláttam a tésztát. Ezt már nem a géppel kevertem, mert az összetörné a kenyeret.

Kicsit megvajaztam egy jénait, amit felmelegítettem. Az amorf gombócokat sós vízben főztem ki és egy kis vajat tettem közéjük, hogy ne ragadjanak össze.

Két adagot bedobozoltam a dokiéknak.

Magamnak meg kiszedtem egy adagot és azonal be is laktam belőle.

Persze villakép nélkül nem poszt a poszt:

Vittem át belőle a szomszédoknak is, és a fiam úgy döntött, hogy ez mégiscsak jó étel! Be is pakolt maguknak két adagot.

A kicsilyány lovagja se tiltakozott.

Én még három napig ettem, minden alkalommal nagyon jóízűen!