A módszerváltás után megszaporodtak az addig hírből sem ismert szavak. Jöttek a multik, kinyílt a világ, megjelentek az egzotikus ételek, az addig ismeretlen márkanevek. Azon nyomban el is kezdtük a szavakat a magunk képmására formálni. Így lett a Kika-ból kaki, a Lidl-ből Ildi, a Carpigianiból kapirgá'ni, a gyrosból gyors, a tzatzikiből deciki.
Titánia a kies Kos szigetén nyaralt idén, hozott nekem egy csomag tzatziki fűszerkeveréket. A gusztusos kis zsákocskában műanyag tasakban volt a fűszer. Legott ki is ötlöttem, hogy akkor tzatziki lesz két nap múlva ebédre. Az uborka elég sovány ebédnek ígérkezett, így vettem két csirkecombot hozzá, gondoltam, összedobok valami husit. De ha már tzatziki, akkor miért ne lehetne a hús gyros ízesítésű? Gyrosnak persze nem mertem nevezni, mert még megjelenik Zorba, aztán megnézhetem magam, vagy ami még rosszabb, jönnek a szakértők, és ízekre cincálnak a poszttal egyetemben. Szóval a hús és a saláta lett az ebéd alapja. Mondtam a leányzónak: Tita, pitát nem fogok sütni. Azt majd ő hoz - mondta.
A fűszert és a fellelhető recepteket vizslatva rájöttem, hogy a fűszerkeveréket most nem fogom felhasználni. Egyrészt a belé kevert sótól a nyilvánvalóan rosszul záródó tasakban már összeállt a keverék, másrészt az összes fűszerszám frissen rendelkezésre áll a kertben.

Hozzávalók a tzatzikihez:
- 660 g natúr joghurt
- 400 g kígyó- vagy banánuborka
- 1 kis csokor zsenge kapor
- 1 kis csokor petrezselyem levél
- pár ág bazsalikom
- sok fokhagyma
- só
- citromlé
- olívaolaj

A húshoz:
- 2 csirkecomb kicsontozva
- 1 teáskanál pirospaprika
- 1 teáskanál római kömény
- 1 teáskanál fokhagyma-granulátum
- 1/4 teáskanál vöröshagymapor
- 1/4 teáskanál fekete bors
- 1 kis darab fahéj
- 1 teáskanál koriander
- 2 teáskanál kakukkfű
- 2 teáskanál oregánó
- csípős paprika
- só
- étolaj

A főzést megelőző napon először a joghurt készítettem elő. Egy műanyag szűrőt kibéleltem az erre e célra rendszeresített szűrőruhával és belekanalaztam a joghurt. Alá egy tál került, rá annak fedője. Egy éjszakára a hűtőbe tettem lecsepegni.

A húshoz a fűszereket a mozsárban megőröltem és összekevertem.

A combokat kicsontoztam, lebőröztem és felcsíkoztam. Sóztam, fűszereztem és az is ment a hűtőbe.

Másnap délután gyorsan megöntöztem a kertben, aztán sepertem haza. Az uborkát a V-Gyulával juliennere vágtam és alaposan megsóztam.

A joghurt egy tálba öntöttem. Hozzáadtam a finomra vágott fűszereket és a lereszelt fokhagymát.

Elkevertem, egy öntésnyi olívolajat és egy fél citrom levét tekertem rá.

Az uborkát alaposan kifacsartam és összekevertem a fűszeres joghurttal.

A húst egy teflonserpenyőben kevés olajon, három részletben megpirítottam. A végén még megszórtam a fűszerkeverékkel az intenzívebb ízek végett.

Másnap ebből lett az ebéd. Tita nem pitát, hanem búzatortillát hozott. Talán még jobb is volt. Hozott még némi fetát, amiről én teljesen elfeledkeztem, meg egy kis salátakeveréket. Megkentük a tortillát a tzatzikivel, meghintettük hússal, villával morzsoltunk rá némi fetát és megszórtuk salátával. Én a magaméra még kentem kevés csípős paprikakrémet is a biztonság kedvéért.

Isteni volt. A tzatzikiből kínáltuk a többieket is, a húst viszont ketten faltuk fel. Épp elég volt hat tortillához. Szerencse, hogy péntek volt és csak fél kettőig kellett dolgozni, mert elég nehezen tudtam volna ébren maradni ilyen teli hassal.