Hummusznak indult, aztán kis híján mumus lett belőle. Vagy legalábbis ékes bizonyítéka annak, hogy:
a. Reménytelenül béna vagyok.
b. Teljességgel alkalmatlan eszközeim vannak.
Az igazság valószínűleg valahol a kettő közt van.
Na de haladjunk szépen sorjában. Kistesótól kaptam Karácsonyra többek közt egy üveg tahinit. Nemrég aztán a kezembe akadt, ahogy a spájzban túrtam valami után. Éppen kapóra jött, mivel mostanában elég sokszor szerepelt hús az étlapon, kellett egy kis szünetet tartani a nagy dőzsölésben. A hummusz jó ötletnek tűnt. Kicsit utánaolvastam, és egy egyszerűbb receptet választottam, nem akartam elsőre túlbonyolítani. Még szerencse, mert a bonyolítás ment magától (magamtól) is.
Végül nem volt rossz, de újra kell gondolnom a módszert.
Hozzávalók:
- 2 doboz párolt csicseriborsó (cca. 530 g)
- 3-4 evőkanál tahini
- fél citrom leve
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 mokkáskanál őrölt római kömény
- 1 dl olívaolaj
- 1 kápia paprika
- 1 csipet só
Először a paprikát sütöttem meg. Egy öreg serpenyőt - amit kenyérsütésnél a sütő aljába szoktam tenni - kibéleltem alufóliával. Ebbe tettem a paprikát, és hármas fokozaton 40 perc alatt megsütöttem.
Lehúztam a paprika héját és kiszedtem a magokat.
A konzerveket felbontottam. Az egyikről kapásból letört a fül, de kombinált fogóval megoldottam a nyitást.
Az első terv az volt, hogy a csicsás kínai bögrében intézem el e dolgot egy botmixerrel. Hát még a borsó sem fért bele, nem beszélve a többi hozzávalóról.
Ekkor jött a b terv, belepakoltam az egészet a turmixgépbe. Nyakon öntöttem az olajjal, belefacsartam a citromot. Aztán start. Kb. 30 másodpercig ajánlatos a masinát pörgetni. Megvolt vagy ötször, közben tartottam pár perc pihenőt. Nagyjából semmi, öntöttem rá még olajat, de csak az alján lévő kevéske borsót keverte. Hozzáadtam a konzerv levét, ami nem volt sok segítség, mivel az egyikben kb. egy evőkanálnyi volt, a másikban meg szinte szinte semennyi. Kanállal belemásztam, kutyultam feszt, de semmi eredmény.
Végül a fele cuccot átlapátoltam a kínai edénybe, és nekiestem a botmixerrel. A többivel már elbírt a turmixgép.
A két masszát egy jénaiban egyesítettem, és alaposan összekevertem.
Tökmagos kenyeret pirítottam hozzá.
Voltaképpen igen jól sikerül, bár akadt benne pár nagyobb borsódarab, de az íze príma volt. No meg igen laktató, ez a mennyiség simán elég volt öt evésre. Ami a technikát illeti vagy apránként kell az összetevőket pépesíteni, vagy be kell szereznem egy jobb turmixgépet.
