Másutt ezt májgombóclevesnek hívják, de én nem főztem bele mind a levesbe, mert a feleségem nem kedveli a gombócokat, a gyerekeimnek pedig mindegy, hogy nevezem ...
Ezzel a módszerrel lefagyasztva sokáig eláll. Csak ki kell olvasztani meleg vízben, levágni a zacskó sarkát, és óvatosan nyomva ollóval levagdosni a kitüremkedő anyagot a forró levesbe (zacskó nélkül).
Node most nem a fagyasztottból készült, hanem az alapanyagokból megfőzött májgombóc maradékát fagyasztottam le a gyerekeknek. Az alapanyagok:
- 45 dkg csirkemáj (bolti - ennyi baromfit nem tudnék leölni)
- 3 tojás
- 1 nagy szikkadt sóskifli
- 1 közepes vereshagyma (épp időben kaptam el a frakkját)
- 8 dkg búzadara (gríz) (+ amennyit érzel, hogy kell még bele)
- 4 ek zsemlemorzsa (mert csak ez az egy kiflim volt itthon)
- 2 ek megszáradt petrezselyem
- 2 ek majoranna
- 2 ek kacsazsír
- 1 dl fehérbor
- 20 tekerés feketebors
- 1 tk só
A hagymát lepucoltam és felkockáztam. A pecsenyezsírból tettem két kanálnyit a serpenyőbe és hozzáadtam a hagymát, hogy piruljon. A kiflit felvagdostam kisebb darabokra és megitattam a borral (legközelebb felezünk!).
A beáztatott kiflidarabokat a késes aprítóban kicsit megvagdostam, majd a keverőtálba tettem egy evőkanál majoranna társaságában. A máj is az aprítóban végezte, ahol kicsit megborsoztam.
A hagyma szép aranyszínűre pirult, mehetett a kiflihez a száradt petrezselyemmel együtt. A három tojás pedig a csirkemájjal társult az aprítóban.
Szépen elkevertem a kiflit a fűszerekkel, és beleöntöttem a pürésített tojásos májat. Persze híg volt, de erre várt a gríz, nomeg a prézli.
Kóstoltam az így született keveréket, de kellett még bele só, majoranna és még őrölt bors is. 15 perc múltán is hígnak éreztem, további 4 deka gríz is került bele. Ekkor sziló fedővel letakarva ment a hűtőbe 3 órára.
Megjöttek a gyerekek, kivettem hát a keveréket. Egy kislábosba mertem a levesből, ahol azután a felét a keveréknek kifőztem két teáskanál segítségével. Néha kettévágtam egy-egy gombócot, hogy rendesen átfőtt-e. Néhány gombócot a nagyfazékba tettem, de a nagyja azért maradt a műanyag tálkában, ahonnan ki-ki vehetett maga.
A maradékot vákuumzacskóban lefagyasztottam szűkösebb évekre a gyerekeknek (nyitókép). Kenyeret is sütöttem nekik, vigyenek haza maguknak.
Közben beesteledett és megindult a havazás is:
Ezt a szép hagymatemplomot gyerekkori barátunk, Györgyei Zsuzsa, keramikus készítette nekünk (valamikor a 60-as években) RIP.