Mindig túllépem az elfogyasztható étel mennyiségét, amikor pirított májat készítek. Fogalmam sincs, hogy miért, de másodszor már nem szívesen eszem belőle. Így azután marad az újrafeldolgozás.
A házi májkrémet nagyon szeretem, abból kilókat meg tudnék enni. Nem lehet, hogy ez az oka a másnapos pirított máj miatti viszolygásomnak? Hamár csinálhatnék belőle májkrémet, minek fárasszam az őrlőizmaimat?
Most is így történt. Nagyon finom volt tegnap az a pirított máj! Igazán (csak ne lett volna olyan kemény)! De most krém lesz belőle :)
- 37 dkg kész pirított sertésmáj
- 2 ek disznózsír
- 1 kis lilahagyma
- 1 tojás (keményre főzve)
- 1/6 almaszelet (szerintem nagyon jó bele)
- 1 kis csokor petrezselyem
- 1 nagy ek majoranna
- 1 csapott ek frissen őrölt bors (24 tekerés)
- 2 tk csípős orosz mustár
- 2 tk vörösboros magos mustár
- 1 ek közönséges mustár
- 2 ek tejfel
- 1 tk só
A legunalmasabb munkát elsőre: aprítom a petrezselymet picire. A hideg másnapos májat a szaftjával együtt (fontos!) kisebb kockákra vagdostam, majd a késes aprítóba pakoltam. Rászórtam a picire vágott almát is. A lilahagymát kis kockákra, a mustárokat csak kanalakra bontottam.
A nagy serpenyőben, ahol a máj sült, felolvasztottam a zsírt, hogy feloldjam a maradék szaftot is. Ráöntöttem a megsózott májra az aprítóban, ami így nagyjából meg is telt. Megpörgettem, mindjárt lett benne hely a keményre főtt tojásnak, meg a petrezselyemnek.
Kóstolás után ráhalmoztam még egy kanál mustárt, valamint a tejfelt, hogy kicsit fellazítsam a krémet. Nagyon síma krémnek kevertem ki a géppel. A nagyját kis tálkákba kanalaztam a gyerekeknek.
A maradékot egy tálba mertük, majd friss kenyérrel és csípős zöldpaprikával bevacsoráztunk belőle.
Most látom, hogy picit májkrémes lett a körmöm is ...
A kis maradék is ment a hűtőbe, jó lesz reggelire is.
Késő este megkóstoltam: fantasztikusan összeértek az ízek, és a mustárt most sokkal jobban lehetett érezni!
Szerintem ez egy tökéletes maradékmentés volt.