Nagyon szeretem a fánkot, bár sok benne a szénhidrát. Ilyentájt a szomszédasszony szokott nagy adag fánkot sütni, és akkor kapok én is.

Már nem tudtam tovább várni, ezért sitty-sutty összedobtam egyet.

Van itthon minden hozzá, csak ki kell készíteni a konyhapultra.

• 50 dkg liszt
• 3 tojás sárgája
• 3 dkg élesztő
• 8 dkg vaj
• 3 dl tej
• 5 cl rum
• 2 ek cukor a tejbe
• 4 dkg porcukor
• 1 tk vaníliakivonat
• nagy csipet só

Kimértem a vajat, a porcukrot a tésztába (a tál 300g-os volt). A lisztet a keverőtálba szitáltam, majd beleütöttem a tojások sárgáját és kicsit megsóztam. A tejet a kristálycukorral felmelegítettem a mikróban és belemorzsoltam az élesztőt. Seperc alatt felfutott, így önthettem is a keverőtálba.

A vajat a cukorral felolvasztottam és beleöntöttem valamennyi rumot. Úgy érzésre fél deci lehetett, de meg is kellett kóstolnom, nem romlott-e meg. Beleöntöttem ezt a keveréket a keverőtálban, ahol 10 perc alatt fényes és lágy tésztát dagasztottam.

Elővettem a szilikon nyújtólapomat, míg a tészta kelt. 17 perc alatt a duplájára feljött, ki is borítottam a lisztezett lapra, ahol kb ujjnyi vastagra kinyújtottam.

Kiszaggattam egy viszkis pohárral, ahol még a leeső anyagot is belehúztam a korongba, így nem lett maradék. A fánkok közepét hüvelykujjal benyomtam. Feltettem az olajat a teraszon az indukciósra, ahol 170C fokos olajban kisütöttem őket.

Egy nagy konyhai fecskendőt megtöltöttem sárgabarack lekvárral, és a fánkokba befecskendeztem kb egy-egy teáskanálnyit. Persze fröccsent máshová is ... Kicsit sötétebbre sült, mint illene, dehát már kinn is sötét volt :)

Felpakoltam néhány fánkot tányérokra, és átvittem a szomszédasszonyoknak. Maradt még reggelire is bőven.

50 perc alatt alatt lett a tészta sütésre kész, viszont a sütés és a barackkal való töltögetés további egy órába telt. A szösz érti ezt ...

Update! Gömbölyű fánkok:

Most, hogy szivar megtanított rá, mit jelent a felslájfol ige, csináltam szép gömbölyű fánkokat. Sajnos a tészta nem volt annyira könnyű, így ez sem lett szalagos, viszont nagy sikerrel etettem vele a népeket.

Kiszúrás helyett darabokat vagdostam a tésztából, amit vagy zsemlehajtogatásos módszerrel (lapított tészta oldalából felhúz a közepére, belenyom, megy körbe-körbe) készítettem, vagy pedig slájfoltam, azaz a picit tapadós tésztát a szilólapon a tenyerem alatt az ujjaimmal gömbölygettem.

Ezeket a gömböket összenyomtam a közepén, hogy lukas jellege legyen.

Azután kisütöttem mindet. Egy pici porcukorhintést kapott, mert a tésztából kifelejtettem a cukrot ... A belenyomott lukak nyomtalanul eltűntek!

Nagyobb részébe a konyhai fecskendővel eper-szeder lekvár mixet injekcióztam. A lekvárt felforraltam, picit higítottam vízzel és botmixerrel simára kevertem: így átmegy a fecskendő tűjén!

Tényleg finom lett. Van még három darab, azt megeszem majd reggelire (ha a feleségem hagy belőle).