Vejem készített már párszor nekem ilyen ételt, és nagyon szerettem. Most belefutottam az egyik négybetűsben megfizethető áron nagyon szép báránygerincbe, vettem is azonnal 8 szeletnyit, ami a csodahüttőt gazdagította.

A fiamék bejelentkeztek vacsorára, gondoltam előveszem ezt a szép húst, mert neki is főzött már ilyen fogást a vejem. Nagy előnye az éteknek, hogy a kukta minimalizálja vele a munkát...

Az étel lényege a libanoni 7 fűszer, ami valójában nyolcból áll össze:

• 1 kardamom
• 2 őrölt fahéj
• 2 szerecsendió
• 4 őrölt szegfüszeg
• 4 koriander
• 8 római kömény
• 8 bors
• 8 pirospaprika (édes)

A darabos fűszereket a kis teflonserpenyőben felhevítettem, míg kicsit füstölni nem kezdtek. Ekkor a mozsárba borítottam, ahol alaposan elmorzsoltam. Hozzáadtam a porított összetevőket is. Ezt is megzúztam, hogy elkeveredjen. Végül tettem bele 4 babérlevelet.

Az étel másik fontos összetevője kis olajon megpirított mindenféle magok:

• 2 ek földimogyoró
• 1 ek pisztácia (lusta voltam többet lehéjazni)
• 2 ek kesudió
• 3 ek törökmogyoró
• 1 ek olivaolaj

A magokat késsel durvára megvágtam. Egy kisebb serpenyőbe öntöttem a löttyintésnyi olivát, és alaposan megpirítottam.

Kellett még hozzá:

• 8 szelet báránygerinc
• 1 vereshagyma
• 3 ek a fenti fűszerkeverékből
• 2 ek só
• 50 dkg basmati rizs (ennek elég jellegzetes illata van)
• 2 ek olivaolaj
• víz

A kuktát kibéleltem a felkarikázott hagymával, hogy ne süljön le a hús. Ráterítettem a hússzeleteket, majd megszórtam a fűszerkeverékkel. Végül jól megsóztam. Ez a sós lé kell majd a rizs megfőzéséhez is. Felöntöttem egy bő liter vízzel, és lezártam a kuktát. Mintegy órányit főtt nagyon pici lángon, amikor jónak itéltem. A hús már vajpuha, az illatok fantasztikusak!

A rizst egy nagyobb lábasban az olajon lepirítottam szinesre. Belekanalaztam a hús levének nagyját! Lassan főztem, míg a rizs felszívta a levet. Ekkor ráöntöttem a maradék lét is, de azzal már nem főztem. A kuktában is maradt pici lé a pereme miatt.

Egy NAAAGY tálba (35 cm?) kiszedtem a rizst és ráterítettem szépen elrendezve a gerincszeleteket. Végül rászórtam a pirított magok felét.

Az asztalra tettem a nagy tálat. A maradék levet a kuktából egy tányérban és a maradék magokat egy kisebb tálkában szolgáltam fel.

Ahogy mi magyarok mindenhez tejfelt eszünk, úgy ők mindenhez görög joghurtot ... (lásd nyitókép).

A joghult pikáns íze jól harmonizált a fűszeres/szaftos étellel. Cserébe két villaképet is láthattok, hogy illusztráljam a csodás ételt.

Barátunk számára, akinek dílere van, egy lábaskában összekészítettem két adagnyit. Így meg tudta osztani a mamájával és a fiával is.

El is fogyott mind egy szálig!