A szakállas ember tavaly is hozott Karácsonyra mindenféle magot. Volt köztük egy fura káposztaféle. Százados asszonnyal - aki nagy kertész - nézegettük, végül arra jutottunk, hogy afféle leveles fejes káposzta lehet. Tehát olyan fejes káposzta, ami nem fejesedik. Gondoltam, egy próbát megér, vetettem pár magot egy ládába, aztán a palántákat kiültettem. Elég csenevészek voltak, de mind megeredt. Nyáron öntözgettem néha, ahogy arra jártam, de hamar leárnyékolták maguk körül a földet, úgyhogy kevés vízzel is beérték. Szeptemberre aztán szépen megnőttek, ideje volt kezdeni velük valamit.
A levelek elég vastagok és szívósak, így meg sem fordult a fejemben, hogy valamit beletöltsek. Maradt hát a főzelék.
Hozzávalók:
- káposztalevél
- krumpli
- fokhagyma
- só
- sertészsír
- liszt
- köménymag
Nem írok mennyiséget, mert nem méregettem, olyan gondolomformán adtam hozzá mindent.
A levelekből először kivágtam az eret, utána mostam meg. Az érrel együtt olyan merevek voltak, hogy nem bírtam velük. A megmosott leveleket laskára vágtam.
A megpucolt és felkockázott krumplival együtt sós, köményes vízben feltettem főni. Először nemigen akart beleférni a lábasba, de aztán a meleg hatására kicsit összeesett, így már meg tudtam keverni.
Aztán csak főztem feszt, de a káposzta nemigen akart puhulni. Mikor a krumpli már kezdett szétfőni, nem vártam tovább, berántottam.
Készítettem egy jó adag fokhagymás, paprikás rántást.
Berántottam a főzeléket és alaposan kiforraltam.
Feltétnek virsli volt. Felkarikázva sütöttem meg, mert így nagyobb felületen pirul meg, és minden kanál főzelékhez jut egy falat.
Tulajdonképpen egészen ehető lett. A káposzta kicsit harapható lett, de a csípős íz elfőtt belőle.