Igazából nem lett túl fehér, hisz a kovászom teljeskiõrlésû rozzsal készül, de megkívántam egy olyan igazi kenyeret.
Jön a fiam füvet nyírni, kell valami kalória neki is, hamár sütemény nem készült, az obligát húslevesben meg igencsak kevés van.
A kovászt délfelé megetettem, hogy estére aktív legyen. Este nekiálltam kidagasztani a tésztát, amihez most egy pirinyó élesztõt és aszkorbinsavat is tettem:
- 500g gyermelyi búzakenyérliszt (BL80)
- 200g rozskovász
- 250ml langyos víz
- 5g friss élesztõ
- 8g só
- 0,3g aszkorbinsav
- 1 csipet cukor
Amúgy is kiváncsi voltam, milyen a gyermelyi liszt, mert a sikértartalma szokatlanul magasnak tûnik. Bele is szitáltam a keverõtálba, majd jó szokásomhoz híven 20 másodpercre a mikroba tettem picit melegíteni. A vízbe tettem egy csipet cukrot és a pirinkó élesztõt, és jól elkevertem. A kovászt a lisztbe borítottam, majd a robotgép gondjaira bíztam. Hozzáadtam az élesztõs vizet is, és simára kevertem. Ekkor jutott eszembe, hogy egy csepp C vitamin csodákat mûvel a tésztával ("állományjavító"), adtam hát abból is picikét. 20 perc dagasztás után kiolajoztam egy tálat, amibe a tésztát átemeltem, mert így jobban elfér a hûtöben, mint a keverõtál. Be is tettem éjszakára a hidegre.
Reggelre kelvén kivettem a duplájára megnõtt tésztát, amit meghajtogattam, és hagytam kicsit regenerálódni a napon.
Egy sütõpapírt összegyûrtem, hogy így jobban bele tudjam igazgatni az ovális edénybe. A sütõt maximumra állítottam és beletettem a fedeles jénai sütõmet. Ez szépen felvitte az üveget 225C-ra, de tovább nem megy. Ha nem, hát nem: ezzel kell élnem. Kivettem a forró edényt a sütõbõl, beleillesztettem a megformázott sütõpapírt, majd beleborítottam a kenyértésztát. A borotvaéles filézõkésemmel bevagdostam, szépen ki is nyílt alatta a tészta. Alaposan megspricceltem vízzel, rá a forró övegtetõt és ment is vissza a sütõbe 40 percre. Ekkor levettem a fedelét, ismét spricceltem, de a sütõ hõmérsékletét 180C fokra visszaállítottam.
Így sült még 25 percet, amikor késznek itéltem és kiraktam egy rácsra hülni.
A feleségem nem tudta megállni, hogy ne messe meg még melegen, dehát ki tud ellenállni egy meleg, roppanós héjú, puhabélû kenyérnek?
Persze akkor már én is meóztam egy adag vajjal ...
Majdnem tökéletes lett, csupán a sót keveselltük mindketten benne, node majd a következõbe több kerül!
Persze a fiúnak elfelejtettem odaadni a felét, amikor hazament :(