Van, hogy az ember megenged magának egy kis luxust. Vesz valami szép érlelt marhahúst, libamellet, netán májat, garnélát, svájci csokit, francia konyakot. Elkészíti igényesen, szépen tálal, hozzáillő bort tölt és elkölti a vacsorát. Elégedetten csettint (már, ha nem szúrta el a főzést), és jól érzi magát.
Van azonban, aki igénytelen, akár a lápi görény, csak rongyrázásból veszi meg a drága vagy nehezen hozzáférhető alapanyagot. Főzni utál vagy nem tud, esetleg mindkettő, kotyvaszt hát valamit belőle. Így lesz a Wagyu bélszínből pörkölt, a Maine-i homárból melegszendvicskrém, trüffelből svédgomba vagy '73 Grand Vin de Chateau Latour-ból forralt bor.
Néha én is ilyen vagyok (mármint az utóbbi), vagyis csak lennék, ugyanis nem telik rá. Egészen pontosan eddig nem tellett. De most eljött az én időm, volt itthon egy kocka élesztőm! Nosza, lovak közé a gyeplőt, mutassuk meg, hogy mulat egy magyar közalkalmazott. Kotyvasszunk belőle valamit, hogy elmondhassam végre egyszer, olyan jól élek, ez meg se' kottyan nekem.
Persze ebből egy szó sem igaz. Egy régebbi recept után túrtam itt a blogon. Fejből megvolt ugyan, de pontos akartam lenni. Meg is lett ízibe, és ahogy beleolvastam a hozzászólásokba, ráakadtam az élesztőpástétom nevű fogásra. Bizonyára annak idején is találkoztam vele, de akkor nem érte le az ingerküszöbömet. Most viszont utánajártam a fogásnak és érdemesnek látszott elkészíteni, főleg így böjt idején tűnt aktuális ételnek.
Hozzávalók:
- 5 dkg élesztő
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 teáskanál pirospaprika
- 1 teáskanál kurkuma
- 3 egész tojás
- 6 dl tej
- 6 evőkanál zsemlemorzsa
- só
- őrölt fekete bors
- szárított bazsalikom
- étolaj
- a tálaláshoz valamilyen aktuális zöldség vagy salátaféle
A tojásokat az elmorzsolt élesztővel és a fűszerekkel összekevertem.
Hozzáadtam 3 dl tejet, elkevertem, beletettem a zsemlemorzsát és azzal is összekevertem.
Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megfonnyasztottam. A tűzről félrehúzva megszórtam pirospaprikával és gyorsan elkevertem.
Visszatettem a lángra és beleöntöttem a morzsás-élesztős-etc. tejet.
Elkevertem és hozzáöntöttem a maradék tejet is. Feljebb vettem a lángot és folyamatosak kevergetve főztem.
Kis idő múltán elkezdett sűrűsödni és ha egy pillanatra abbahagytam a keverést, már köpködött is.
Kb. tíz perc főzés után késznek ítéltem.
Kihűlve egy jénaiba kanalaztam és a hűtőbe tettem érni.
Másnap ezt vittem melóba ebédre. A kertben leltem pár szál tavaly ottfeledett hagymát, ami kihajtott, volt egy nyeszlett fokhagyma is, ezeket aprítottam fel a tálaláshoz.
Magvas rozskenyeret pirítottam hozzá. No meg akadt egy kis friss csili is.
Tulajdonképpen nem rossz étel, mondjuk az élesztőből nem sokat éreztem. Kicsit szokatlan állagú, fűszeres rántotta. Mindegy, ez is megvolt, kirúgtam a hámból. Csak azt tudnám, mivel fogok Húsvétra kalácsot sütni?
