A múltkori csirkeszárnyas próbálkozás, nem sikerült túl fényesen. Nem mondom, hogy rossz volt, de lehetett volna jobb is. A sajt nem olvadt el, és akadt, aki szerint a csirke bőre nem pirult meg eléggé. Kaptam viszont tanácsot a sajt kapcsán. Rögvest be is indult a vezérhangya, hogyan lehetne megfelelni az olvasók kényes, de kifinomult ízlésének. Mindezt úgy, hogy azért ebéd is legyen belőle, mert az sem utolsó szempont, ha már főz az ember gyereke.
Vettem legott (pénteken hazafelé) füstölt sajt. Sajnos az udvari szállítóm csak két hét múlva ígérte a szokásos fajtát, - ami, mint kiderült, tehéntejből készült - így kénytelen voltam boltban beszerezni. A készítmény Hajdú óarany füstölt sajt névre hallgatott. A gyorsteszt hamar kimutatta, hogy ez bizony kissé sós, és az olvadós fajtából való, de emiatt csak nem rúgom fel a koncepciót. Pénteken, még suli előtt benéztem a vásárcsarnokba. 2600 forintért olyan háztáji kolozsvári szalonnát adtak, hogy megszólal. A közeli boltokban 3500-5000 között van a gyenge utánzat. Egy jókora darabot nyomban vettem.
Szóval, egy életem, egy halálom, belevágtam.
Hozzávalók:
- 4 csirkecomb
- 20 dkg füstölt sajt
- 330 g 20 %-os tejföl
- 10 dkg kolozsvári szalonna
- 1 fej fehér hagyma
- 1 evőkanál zsír
A körethez:
- krumpli
- zsír
- hagyma
Elsőként besóztam a combok bőrrel nem fedett részét, majd félretettem.
A szalonnát vékony csíkokra vágtam.
Egy tálba kanalaztam a tejfölt, hozzáadtam a szalonnát, és belereszeltem a sajtot. Az egészet alaposan összekevertem.
A combok bőrét felfejtettem, és bő két kanál kencét alátettem. A széleket hústűvel tűztem össze, remélve, hogy nagyon nem folyik ki a töltelék sülés közben. A tölteléknek nagyjából a háromnegyede megmaradt, de volt egy ötletem, mire fogom felhasználni.
Egy tepsi alján elkentem egy evőkanál sertészsírt, majd megágyaztam a húsnak a laskára vágott hagymával.
A hagymára igazgattam a combokat, a tepsit lefedtem alufóliával, és hármas fokozaton bő egy órát sütöttem.
Míg a hús sült, megpucoltam két kiló krumplit, és sós vízben puhára főztem.
Az étel szépen készült, nekem meg megint járni kezdett az agyam. Az a hagyma, ami a hús alatt van, bizony kevés lesz. Gondoltam egy merészet, felszeltem még egy fej hagymát, és az előző estéről maradt kolbászzsírban megdinszteltem. Mikor feltettem, egyből meg is sóztam a hagymát, had essen össze minél hamarabb.
Az üveges hagymát összeforgattam a megfőtt krumplival. Kicsit összetört ugyan a krumpli, de nagyobb baja nem esett.
Közben a hús is megpuhult, levettem róla a fóliát. Csodával határos módon alig folyt ki a töltelékből, az is megszilárdult. Visszatettem a tepsit a sütőbe, feljebb csavartam a gázt, és ropogósra pirítottam. (Nem a tepsit.)
A megsült combokat egy tányérra szedtem, és a visszamaradt szafton elegyengettem a hagymával összeforgatott krumplit. A tetejére pötyögtettem a kissé besűrűsödött kence maradékát, és a sütőbe visszatéve egy órán át pirítottam.
Valami mennyeit sikerült ismét összehozni. A töltelékből a füstölt íz és a só átszivárgott a húsba, ami szaftos és puha lett. A krumpliról nem is beszélek, simán megállta volna a helyét magában is. A kence pedig remekül beválna akár pirítósra vagy melegszendvicsre kenve.
