Úgy esett, hogy a kedvenc húsboltom mellett vitt el az utam. Ha már arra jártam, betértem. Különösebb elképzelésem nem volt, de egy húsboltban mindig lehet venni valamit. Találtam is gyönyörű dagadót kétezerért, épp két kiló volt, elvágni nem akarták, megvettem hát egyben. Itthon lenyisszantottam egy 1,3 kilós darabot a végéből tölteni, a maradék meg majd jó lesz valamire. Lefagyasztottam mindkét darabot. Volt még sertésmáj is, abból is kértem fél kilót, épp akkora volt az egyik darab. Gondoltam jó lesz hétvégére valaminek. Hogy minek, azt nehezen tudtam eldönteni. A resztelt májhoz nem volt kedvem, rántani sem akartam.
Igazából én a májat sütve szeretem. Vékonyka liszt-kabátkában, bő, forró zsiradékban hirtelen megpirítva, és bizony inkább medium well-re, mint jól átsütve. Ha csurran is kevés leve, a kenyér majd felissza. Míg sül a máj, az ember vág két derék szelet kenyeret, savanyút villáz az üvegből egy kistányérra, odakészíti a Tetran B-s üvegből eszkábált 30 éves sószórót. Aztán tölt egy kupicával. Nem étvágygerjesztőnek, hiszen addigra már csorog a nyála a felszálló illatoktól, csupán, hogy jelezzen a gyomornak: - Figyelem odalenn! Komolyabb falat érkezik! Aztán a tálcával betelepszik a tévé elé, és szépen megtömi a bendőt. Utána nem is kell más, csak két (hét) karcos kisfröccs, hogy a lipidek kisimuljanak.
Csak hát a sült máj csak frissiben jó, tehát vagy háromszor neki kell állni sütni (feltéve, hogy jól beosztom azt a fél kilót), ahhoz meg nem mindig van kedvem. Ki kellett hát találni valami olyat, ami felmelegítve elég négy evésre. Gondoltam egy merészet, és készítettem egy májat tejfölösen-mustárosan, citromlével csorbítva, kapribogyóval bolondítva.

Hozzávalók:
- 0,5 kg sertésmáj
- 5 dkg kolozsvári szalonna
- 2 evőkanál csípős mustár (én a saját erdélyi mustáromból használtam)
- 12-15 szem kapribogyó
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 fél citrom leve
- 150 g 20 %-os tejföl
- 1 evőkanál liszt
- só
- fekete bors
- majoranna

A májat felcsíkoztam.

A vékony csíkokra vágott szalonnát megpirítottam, majd hozzáadtam a laskára vágott hagymát, és övegesre pároltam.

Beletettem a májat, egyet fordítottam rajta.

Hozzáadtam a fűszereket, a lereszelt fokhagymát, a megvágott kapribogyót, a mustárt, csavartam rá valamennyi citromlét, és az egészet összekevertem. A citrom saját termés volt, a három éve vásárolt Meyer citromfám első termése.

Kicsit pirítottam rajta, majd öntöttem alá egy korty vizet, és fedő alatt pár percig pároltam.

A tejfölt kikevertem kevés vízzel és a liszttel, és behabartam vele az ételt. Ekkor szórtam bele a sót is.

Kiforraltam, megízleltem. Nem volt elég pikáns, ezért került bele egy második kanál mustár és amennyi lé csak maradt még a fél citromban.

Na, így már jó lett. Tarhonyát pároltam mellé, nem volt kedvem nokedlivel vesződni.

Csudajó lett. A máj még éppen puha maradt, a szaftja kellemesen pikáns volt, talán egy kicsit sótlan lett, de azon lehetett utólag segíteni. Most éppen azon töröm a fejem, hogy ezt némi nyelvvel és szívvel feldúsított tüdőből is el kellene készíteni.