A vejem már többször kérte a nagylyányt, hogy próbálja meg reprodukálni az édesanyja receptjét, ami írásban nem létezett, és csak emlékezetből tudja elmondani, milyen lehetett. A lényeg szerinte, hogy a tésztája omlós, de sok citromhéjat tartalmazott, míg a töltelék pudingszerű, szintén citromhéjat tartalmaz és nem volt savanykás.

A nagylyány nagyon jó sütésben, nem is értettem miért nem sikerült neki eddig elkészíteni. Nekem nincs egyáltalán pie készítési gyakorlatom, nem is eszem olyasmit, de azért gondoltam, hogy egy kisérletet megér a dolog.

Megnéztem persze pár receptet a neten, ami sokat segített. Viszont az volt az érzésem, hogy a trükk a tölteléknél az, hogy nem sima tejjel főzték (Libanonban nem sok friss tejet fogyasztanak - hamar romlik), hanem sürített tejjel, ami konzervben kapható.

Így hát a hozzávalókat összeszedtem.

A töltelékhez:

• 0,5 pohár cukor
• 0,25 pohár liszt
• 5 dkg vaj fevágva kisebb darabokra
• 2 ek kukoricakeményítő
• 0,5 tk só
• 1,5 pohár sürített tej (nem cukrozott)
• 3 tojás sárgája
• 2 tk vaníliakivonat
• 1 citrom héja reszelve
• 1 doboz karikára vágott ananászkonzerv

A tésztához:

• 1,5 pohár liszt
• 12 dkg hideg vaj
• 0,5 citrom héja reszelve
• 3-4 ek jeges víz
• késes aprító

Először a tölteléket készítettem el, mert annak amúgy is le kell hűlnie a hűtőben felhasználás előtt. Egy magasfalú serpentőbe szórtam a száraz hozzávalókat. Ezt habverővel jól összekevertem. A tojást is felvertem a sürített tejjel és belereszeltem a citromhéjat. Végül belekevertem a vaníliakivonatot is (a vaníliarudakat nem tudom, hol tartja a nagylyány, pedig vettem 50 darabot tavaly ...)

A tojásos keveréket beleöntöttem a serpenyőbe, és alaposan összedolgoztam a szárazanyaggal. Feltettem a gázra közepes lángra és állandó keverés mellett felforraltam. Tovább kevergettem, amíg besűrűsödött, amikor a tüzet elzárva hozzákevertem a vajdarabkákat. Azért a biztonság kedvéért a végén is reszeltem bele citromhéjat - a vejem arra nagyon emlékszik, hogy sok citromhéj volt benne.

A sűrű pudingszerű keveréket egy tálba öntöttem, és lefedtem folpackkal, hogy ne bőrösödjön be, majd a hűtőbe tettem.

A tésztához kimért lisztet, sót, citromhéjat és apróra darabolt hideg vajat az aprítóba tettem. Addig futtattam a gépet, amíg egy morzsás liszt keletkezett. Ekkor kanalanként adagoltam a tetőn lévő lyukon át a jeges vizet addig, míg a tészta összeállt egybe és elkezdte rángatni az aprítót.

Ekkor kivettem a tésztát, gyorsan gombóccá formáltam, és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem 30 percre. Így hozzájutottam egy eléggé kemény tésztához, amit kinyújtottam, hogy ellepje a pite formát.

Beleigazgattam a formába, leszedtem a felesleget, amivel kitöltöttem a hiányokat (nem az erősségem a pontos kör nyújtása). Ráfektettem egy alufóliát, majd megszurkáltam villával. Ment is a 220C fokos előmelegített sütőbe 15 percre. Ekkor levettem az alufóliát, és még 5 percig sütöttem, hogy színe legyen (kicsit talán túl is sült).

Kivettem a hűtőből a tölteléket, kicsit vártam, hogy a tészta is meghüljön, ezalatt leöntöttem az ananászkarikákról a levet.

Belekanalaztam a tésztába a tölteléket, és egyenletesen elsimítottam. Ráhalmoztam az ananászkarikákat (még a lyukakat is kitöltöttem).

Átnyújtottam a vejemnek.Nagy örömmel fogadta, és azonnal vágott is egy szeletet magának (nyitókép). Meg is ette az adagot ...Azt mondta: majdnem ...Még egy adag elfogyott aznap, a többit szétvágva lefagyasztottam neki.

Nem tudom, milyen lett. Nem szeretem a pie-t semmilyen formában.