Vendégposzt Fenchurch68 telefonjából
(Szokás szerint előtte elfelejtettem hozzávalókat fotózni, közben meg vagy a fénykép lesz tökéletes, vagy a kaja ehető, úgyhogy elnézést a minőségért.)
Nézegettük az egyik négybetűsben, hogy mit is kéne enni, és bár a legutóbbi pisztrángos kudarc (pocsolyaízű volt, és szétesett sütés közben) óta én elkerülöm a halas hűtőt, édesem mégiscsak lőtt két aranydurbincsot féláron, másnapi lejárattal. Hát, mondom, jó, én megsütöm, ha utána zokszó nélkül megeszed :D
Hozzávalók két főre:
- két aranydurbincs vagy hasonló jellegű hal (a cetli szerint a kettő összesen 60 deka volt)
- egy közepes padlizsán
- két kisebb cukkini
- hat kisebb cékla
- három szál répa
- egy citrom
- egy csokor petrezselyemzöld
- olívaolaj, só, bors (illetve tetszés szerint bármi más fűszer)
Miután a hal előkészítéssel, sütéssel maximum húsz perc, ezért először is feltettem főni pár céklát meg répát. Mikor megfőtt, belevagdostam egy olívaolajjal kikent tepsibe, mellékarikáztam egy közepes padlizsánt meg két kis cukkinit. Pici só, bors, most nem fűszereztem túl, a héten már ettünk kicsit túl mediterránra sikeredett kaját.
Ment a forró sütőbe kb. fél órára. (A cékla azért több, mert a sült cékla maradékát utána le szoktam durvára reszelni, hozzá egy kis lilahagyma, egy pár kanál görög joghurt, némi reszelt fokhagyma, és ezt esszük köretnek vagy salátának, netán csak úgy magában, szép és finom.)
Közben a halat kívül-belül sóztam, borsoztam, kívül picit megcsöpögtettem citrommal, a hasába dugtam pár karika citromot meg fél-fél marék petrezselyemzöldet, ez szintén egy kiolajozott serpenyőben meghempergetve ment egy másik polcra a sütőbe. (Erre jó a légkeverés.)
Kb. negyedóra múlva 90 %-os volt a hal és 100 % a zöldség, azt kivettem, a halra meg még rátoltam öt perc grill-funkciót. Csináltam hozzá egy gyors görög jellegű salátát is, de aztán kiderült, hogy vagy az, vagy a sült zöldség, a kettő együtt már sok.
Akit zavar, hogy visszanéz rá a tányérból az ebéd, az még sütés elött nyugodtan levághatja a fejét (bár én barbár módon kipiszkálom onnan is a legfinomabb ehető részeket). A maradéknak pedig nagyon örül a kiskutya.
Bónuszként pedig itt látható, hogy az eb számára mi is az egyetlen értelme egy 20-30 km-es túrának...
