Lila gyökérzöldség és nem cékla, mi az? Sárgarépa.
Szeretem meghökkenteni az embereket. Ezért termesztek fehér epret, málnát és szilvát, sárga céklát, színes szárú mangoldot és tiritarka sárgarépát. Kapok minden évben vetőmagot. Idén is így esett, a szakállas ember Karácsonyra hozott mindenfélét, feketét, fehéret, tarkát... Upsz, az egy másik történet.
A korábbi évekkel ellentétében most nem keveréket kaptam, hanem többféle színből egy-egy tasakkal. Volt fehér, sárga, piros, narancssárga és lila. Persze nem estem kétségbe, minden zacskóból tettem egy késhegynyit egy kis fiolába és alaposan összeráztam. Így aztán nehéz mellényúlni, ha felszedek egy adagot, akkor lesz benne mindenféle. Különösen így van annak fényében, hogy a föld betonkemény és csak ásóval lehet szedni, akkor viszont kijön egy nagy csomó egyszerre.
Elég korán sikerült elvetni a magot, szépen ki is kelt és az öntözést is meg tudtam oldani, volt víz bőven a kútban. Júniusra már egészen szépek voltak, párszor szedtem is belőle párolt zöldségkörethez. A korábban kapott keverékekben a lila volt a fekete bárány. Mind közül az lett a legnyeszlettebb és nem is volt túl sok belőle. Bezzeg idén! A lila nőtt a legnagyobbra, akadt 30 centis is közöttük, még az ásóval is meg kellett küzdenem, mire ki tudtam szedni. Az ördög tudja, hogyan tud abban az agyagos, köves földben így megnőni.
Szóval a répa megnőtt, én megéheztem, gondoltam, főzök egy jó zöldséglevest. Aztán persze továbbgondoltam, hiszen nem vagyok én kecske, hogy csak zöldséget egyek. Volt a fagyasztóban bő két liter húslé, vettem még 40 deka lapockát és lett belőle zöldségleves húsgombóccal.
És rajtam volt a sor, hogy meghökkenjek.

Hozzávalók:
- 3-4 sárgarépa
- 1 petrezselyem gyökér és levél
- fél zeller
- 1 karalábé
- 1 közepes vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- fél kápia paprika
- 40 dkg darált sertéshús
- só
- őrölt fekete bors
- 1 tojás + 1 a csurgatott tésztához
- liszt
- szódabikarbóna
- zsemlemorzsa vagy búzadara
- étolaj

A zöldségeket felszeleteltem, a petrezselyem szárát apróra vágtam.

A laskára vágot vöröshagymát kevés olajon megpároltam. Kevés sót vetettem rá, hogy hamarabb összeessen.

Hozzáadtam a zöldségeket és kicsit lepirítottam.

Felöntöttem a kiolvasztott húslével és közepes lángon főzni kezdtem.

Míg a leves főtt, összeállítottam a húsgombócot. A darált lapockát sóztam, borsoztam, beleütöttem egy tojást.

Villával alaposan összekevertem. Kicsit lágy lett, gondoltam, teszek bele egy kis zsemlemorzsát, tekintve, hogy a búzadarát ki kellett dobnom már egy fél éve, mivel már eljárt felette az idő, másikat meg nem vettem, mert valamiért nem fogyott. Ahogy a morzsa sem, szépen megavasodott az is. Kukoricadara lett volna még, de abból meg egy egész felhőnyi moly röppent ki, ahogy kinyitottam a zacskót. Úgy tűnik, ahhoz sem nyúltam már egy ideje. Végül egy kanálnyi ragacsos rizslisztet tettem bele, szépen össze is fogta.

A húsból vizes kézzel pofás kis gombócokat gömbölyítettem.

A másik tojást megsóztam, szórtam bele egy késhegynyi szódabikarbónát, felvertem és összekevertem annyi liszttel, hogy a nokedlitésztánál valamivel lágyabb állagú legyen.

A zöldségeknek nem kellett sok, nagyjából 45 perc alatt megfőttek. Feljebb vettem a lángot és a gombócokat egyesével óvatosan beletettem a levesbe.

Ahogy a gombócok elkezdtek feljönni, kanállal beleszaggattam a csorgatott tésztát a levesbe. Mit mondjak, láttam már gusztusosabb dolgot is.

Forraltam öt percig, megszórtam a petrezselyem levéllel.

Szedtem magamnak egy tányérba, így már nem volt olyan gyötrelmes kinézete.

Tulajdonképpen olyan lett, mint a Chokito, ronda és finom. Tartalmas volt és tényleg jóízű, a gombócok puhák lettek, de nem estek szét. Egy-két kollégának elkerekedett a szeme, mikor hétfőn meglátták az ebédemet.
Már töröm is fejem valami újabb galádságon, szerintem répatorta lesz lila répából.