Kicsilyány túrógombócot kért ebédre. Természetesen elkészítem, nomeg én is szeretem és régen ettünk. Sajnos tányérképet elfelejtettem készíteni, ezért a másnapi felmelegített ebédemet fotóztam le.
A recept kicsit eltér a szokottól, mert a kicsilyány barátnője gluténérzékeny, és neki is akartam küldeni. Mivel csak a gríz volt gabonaszármazék, úgy döntöttem, megpróbálom kukoricadarával helyettesíteni.
Így a gombóc összetevői:
- 50 dkg rögös tehéntúró (most már hungarikum!)
- 14 dkg kukoricadara
- 3 tojás
- 3 dkg vaj
- 2 ek cukor
- 1 tk vaniliáscukor
- 1/2 citrom leve és héja
- 1 tk só
És az önteté, mert mi nem prézlivel esszük:
- 2,5 dl tejfel
- 1 ek cukor
- 1/2 citrom leve és héja
Először is lereszeltem a citrom héját mindkét szereplőbe. Ezután kifacsartam egy fél citromot egy szép citromcsepp lefotózása közben, a másik felet meg citromfacsaróból öntöttem a tejfelhez egy másik csinos citromcsepp megörökítésével.
Az egyik robotgép táljába tettem a tojások sárgáját, a cukrot és a só nagyját. Ide már az elején belereszeltem a héjat és belefacsartam a levét is az egyik fél citromnak. A robotgéppel habosra kavartattam a sárgáját az összetevőkkel. Beleszórtam a túrót, amit a gép szépen összekevert a tojással. Amikor eldolgozta a túrót is a gép, beletettem a kukoricadarát is.
A másik robotgép táljába kerültek a tojásfehérjék, egy csipet só és egy csepp citrom. Szép kemény habbá verettem az egészet a másik géppel (ilyenkor jó, hogy két robotgép is áll egymás mellett). A habot ezután óvatosan beleforgattam a tojásos túróba. Ezt a keveréket ezután egy órára félretettem, hogy a kukoricadara duzzadjon meg.
Forraltam sós vizet a tésztafőző fazékban, és egy pici jénaiban kis vajat hevítettem. A tésztát két evőkanállal gömbölyítgettem, megfőztem és a vajra kiszedtem. Az életlen képért elnézést kérek, de csak két kezem van, így a kamerát már más kezelte.
Innentől már csak meg kellett enni.
Az elmaradt tányérképek helyett másnap új fotót készítettem, de akkor már a tejfel is rajta volt, így nem nagyon különült el a gombóctól - ott a villa hegye mellett látszik egy kevés.
A kukorica pont olyan jól viselkedett a tésztában, mint a búzadara és még szép sárga színt is adott az ételnek.