Gyerekkori kedvenc! Különösen, hogy ezt mindig én sütöttem a családnak 9 éves korom óta. Persze akkor nem szilvalekvárt használtam, hanem hitlerszalonnát, mert csak az volt. Fiatalabbaknak: ez egy tömbösített lekvár volt magas birs pektin tartalommal, így nem olvadt el sütés közben, és nem folyt ki a buktából (sem). Hogy valójában miből volt, senki nem tudta, de sütésálló volt!

Mostanság ezt a tömbösített lekvárt nemigen lehet kapni, de gondoltam, hogy egy igazi kemény szilvalekvár kisegít, pláne, hogy magam főztem sütőben a szomszédasszony szilvájából...

Hozzávalók a szokásos gazdag kelttészta, csepp plusz vaj és a lekvár:

• 40 dkg finomliszt
• 20 dkg egyszerfogós liszt (majdnem rétesliszt, BF55)
• 2 dkg búzasikér
• 3,5 dl teljes tej
• 35 dkg sűrű házi szilvalekvár
• 3+1 tojás
• 10 dkg vaj
• 3 ek cukor
• 1 tk só
• 4 dkg élesztő (Waka minden véleményével ellentétben én ennyit használok!)
• 1 ek vaníliás porcukor

A tejet felmelegítettem kis cukorral, és belemorzsoltam az élesztőt. A liszteket nagyanyámtól tanulva szigorúan átszitáltam. Két tojást meg egy sárgáját beleütöttem a lisztbe, majd hozzáöntöttem a felfutott élesztőt és a robotgép karjára bíztam a dagasztást (én már csak ilyen lusta vagyok)

A keverés folyamán belekevertem a maradék langyos tejet kis vaníliás cukorral. Szép szálasra dagasztottam. Felolvasztottam a vajat és a kidagasztott tésztához adtam (ha a vaj túl korán kerül a tésztába, akkor megakadályozza a gluténszálak kialakulását).

A kidolgozott tésztát megszórtam kis liszttel, és letakarva a hűtőbe tettem egész éjszakára. Időm van, minek siessek :) Másnap délelőtt kivettem a hűtőből a tésztát, és kilisztezett szilikonlapra borítottam.

A nemrég tanult módszerrel összegyúrtam a sütőpapirt galacsinná, majd kisimítottam, hogy pont passzoljon a tepsibe ( így a legegyszerűbb). Kinyújtottam volna téglalapra, de az nekem nem megy, így lett belőle egy ovális, fél centi vastag lap. Ezt pizzaszeletvágóval  (nem kucsmagombával) többé-kevésbé négyzetekre vagdostam, kb 5x5 cm-re. Ezekre az amorf lapocskákra ezután szilvalekvárt kanalaztam, amit felcsavartam, hogy minden oldalról eltűnjön a lekvár. Ezeket a hengerkéket picit megvajaztam, majd a tepsibe sorakoztattam. A két kicsike háromszöget a végén megettem, hogy eltűnjön a bizonyíték ...

Az összeset felhasználva éppen megtelt a tepsi. Kicsit megkentem vajjal, hogy szétváljanak, ha megsült, és adtam neki fél órát meleg helyen konyharuha alatt, hogy megkeljen. Meg is hálálta, szépen összesimultak a bukták. Ekkor megkentem a negyedik tojással, mert szeretem a pirosas kérget a buktán. Amit 38 perc sütéssel 180C fokon remekül el is értem.

Kiborítottam a tepsiből egy sütirácsra hűlni.

Pár percig bírtam csak, hogy meg ne bontsam a szép tésztát, majd kivettem egy buktát belőle megkóstolni.

Ennél rövidebb ideig tartott, míg megettem :)

Hogy őszinte legyek, gyerekkoromban sütöttem utoljára, így most aggódtam, hogy nem fog sikerülni.

Azért amit még fiatalon megtanulsz, és akkor begyakorolsz, az a kezedben marad - vakon is finom lesz!!!