Ezt mindig nagyon szerettem. Régen lehet mirelit formában kapni, csak ki kellett sütni. Mostanság viszont még rántott velőt se látok fagyasztottat. Nincs más hátra, meg kell tanulnom.
Életemben nem dolgoztam még velővel, de a minap beleütköztem a madarasban kimért alapanyagba, amiből két kilót akart a hentes adni, de azért erről lebeszéltem ...
Végülis csak 6 palacsintáravalót vettem:
- 40 dkg sertésvelő
- 1/2 citrom leve
- 1 vereshagyma
- kiscsokor petrezselyem
- 2 tojássárgája
- őrölt bors
- szerecsendió
- só
- 1 ek kacsamájas zsír
- 10 dkg liszt
- 2 tojás
- 15 dkg zsemlemorzsa
- 10 dkg vaj a kisütéshez
Valamint a palacsinta:
- 15 dkg liszt
- 1 tojás
- 2 dl tej
Hideg vízbe áztattam a velőt, majd balkezemben tartva egy lebenyt, folyó hideg víz alá tartottam, és elkezdtem lehúzni a hártyát. A folyó víz segitett alányúlni, és végül egész gyorsan megtisztítottam az egészet.
A kispiros fazékban forraltam fél liter vizet, amibe beleöntöttem a citromlevet. Hozzáadtam a tisztított velőrózsákat, és óvatos keverés mellett mintegy 10 perc alatt megfőztem.
Ismét szűrőbe került a velő, hogy lecsöpögjön a citromos víz.
Egy kisebb serpenyőbe tettem a kanál zsírt, belekockáztam a hagymát, kicsit sóztam és elkezdtem pirítani. Amíg a hagyma pirult, reszeltem a tojás sárgákba szerecsendiót és borsot is bőven. A hagyma még mindig nyers, ezért addig felaprítottam a velőt. Most már a hagyma is szép aranyló, belekevertem hát a felaprított velőt és az aprított petrezselymet.
Félrehúztam, hogy meghüljön, mielőtt ráborítom a tojás sárgájákat.
Indult a palacsintasütés. A serpenyőt én ghível kenegetem, attól a legcsúszósabb a sütőfelület. Könnyen fel lehet dobni a megfordításhoz is. Amióta ghível sütök, nincs lesült vagy rongyos/elrontott palacsinta a legnagyobb bánatomra (mert az a szakács jutalma). Megsütöttem az összeset (1 tojásból nekem 10-12 palacsinta lesz), amiből azért meg is ettem párat azon frissibe.
Ezalatt kihült a hagymás velő, mehetett bele a fűszeres tojássárgája. Összekevertem, és elkezdtem megtölteni a palacsintákat. Egyharmadára tettem a tölteléket, az oldalakat visszahajtottam, meg a tetejét is ráhajtottam. Ezután szépen felcsavartam.
Lett hat velős palacsinta, amit folpackba csavarva a hűtőbe tettem, hogy panírozni kezelhetőbb állagban vegyem elő.
A panírozáshoz a szokásos liszt, tejszínes tojás, prézli triumvirátust készítettem elő.
A menet pedig a szokásos: megforgattam lisztben, áttettem a tojásba, ahol bevontam őket, végül ment a morzsába kicsit pihenni, hogy jól hozzáragadjon.
Mind a hatot bepaníroztam.
Egy üres palacsintába prágai sonkát és gouda sajtot tettem, amit azonos módon összehajtogattam, mint a velőseket. Ezt is paníroztam, mert kiváncsi lettem, vajon milyen így.
Lett 7 palacsintám, amiből az egyik sonkás/sajtos. No melyik az?
A vajat a kis serpenyőben hevítettem fel, és megsütöttem benne a sonkásat és két velőset ebédre.
Ez a velős palacsinta volt:
Ez meg a sonkás/sajtos
A maradék négyet félretettem, hogy meghívom rá a szomszédokat. Csináltam hozzá tartármártást is:
- 2 ek majonéz
- 1 ek mustár
- reszelt szerecsendió
- 1/2 citrom leve
- 1 ek cukor
- 1 kk só
- 1 kk fehérbors
- 4 ek zsírdús tejfel
- 3 ek Badacsonyi Szürkebarát
Ezt mind összekevertem, kellemes, pikáns íze lett.
Egy kicsit nagyobb serpenyőben rántottam ki vajban a palacsintákat.
A kék tányéron szervíroztam.
És csakazértis van egy villakép :)
Remek lett. A sonkás-sajtost csak én kóstoltam, és nagyon izlett. A velőset végül négyen ettük meg: 1 palacsinta bőven jóllakat, a velő nem egy könnyű étel.
A folyóvíz alatti hártyázás nagyon gyors, érdemes úgy tisztítani. Máskor is fogok velőt venni (gyakran látok a madarasban a hentesnél).