Van egy rák, amit eddig még csak ott ettem, mert errefelé nem találkozom vele: az alaszkai királyrák. Ez a jószág igencsak méretes: lábainak fesztávja megközelíti a 1,8 métert! A Discovery-n ment sokáig a világ legveszélyesebb foglalkozásai sorozat, amelybe tartozik ennek a ráknak a halászata. Viharos tengeren, télen, Alaszka mellett, a Csendes óceánban halásszák eljegesedett hajókról. Amióta tengeri herkentyűt eszem (kb 1992-től), azóta minden télen legalább egyszer eszem (ha kinn vagyok). Tél a szezonja, ekkor kilója $22-ról mostanra felment már $80-ra (ott is drágul az élet).

Idén is nekiláttam az egész kiscsaláddal a megfőzésének. Vejem is szereti, de a nagylyány inkább a snow crab-et preferálja, az kisebb is, meg olcsóbb is. Vettem hát mindkettőt.

(Forrás: Wikipedia)

A rákok beszerzése sem volt egyszerű, mert a közelebbi szupermarketben csak snow crab volt, ezért egy távolabbi helyre is el kellett autózni a királyrák lábakért. Persze online is megrendelhető, de nem akartam $150-et fizetni 1,5 kg ráklábért.

Minden esetre vettem 1,5 kg királyráklábat (amit ízeire bontva szétvágtam, hogy beférjen a fazékba), és ugyanennyi snow crab-et (hó rák vagy jeges-tengeri pók(?) [chionoecetes opilio]), amennyi elegendő lesz ötünknek vacsorára:

• 1,5 kg alaszkai királyrák láb
• 1,5 kg hó rák (snow crab cluster)
• 22 dkg vaj
• 1/2 citrom leve
• só
• bors

Persze lehetett volna még garnélarákot, Jonah rák ollót, homárt és kagylót is hozzátenni a parádés vacsorához, de akkor arra már vendégeket is kell hívni :)

És a köritésnek:

• 2 kg apró krumpli
• 5 cső csemegekukorica
• 1 tő szárzeller
• 10 girizd fokhagyma
• 1 tk Creole fűszerkeverék
• 1 ek "Slap Ya Mama" Cajun fűszerkeverék (nem csípős)
• 2 ek kakukkfü
• 1 ek só

A főzést a körettel kezdtem, mert annak több idő kell, mint a ráknak. Egy nagyobb lábasba, amibe belefért minden összetevő, belepakoltam a kukoricacsöveket (néhányat kettévágtam), a kis krumplikat héjastul, a szárzellert (gyökércsatlakozását levágtam) meg az összes fűszert. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte és feltettem nagylángra forrni. 50 perc múlva leszűrtem.

Eközben egy magas, 8 literes fazék aljára sós vizet tettem, amibe a snow crab-et belesűlyesztettem. Igazság szerint kellett volna alá egy rács, ami távoltartja a víztől, és csak a gőzt engedi át, de azt biz nem találtam sehol a konyhában. Tetejére pedig az ízekre bontott királyrák lábak mentek. Ezt lefedve nagylángra tettem, hogy gőzölődjenek a rákok. Ezek már megfőve kaphatók, csak ki kell olvasztani és felforrósítani.

Egy kistányérba sót, borsot tettem, majd beleaprítottam a vajat. Felolvasztottam a mikróban, és a nagylyány mérgére, belefacsartam a citromlevet is.

Minden elkészült az 50 perc alatt, amennyi a köretnek kellett. Tálaltam hát a rákokat egy nagy szűrőben (ez túl nagy lett volna a fazékba...). A kisebb kukoricákat jeges vízben lehűtöttem az unokáknak, és minden ment egy másik szűrőbe. Mindenki kapott olvasztott vajat a rákhús tunkolásához (a nagylyányét citromlé nélkül tettem ki egy tányérkába :). A királyrák lábát diótörővel megtörtem, és csodaszáp vastag hús bukkant ki a páncél alól.

Ezt a csodás húst megmerítettem az olvasztott vajban, és bekaptam.

Szedtem a tányéromra még a főtt krumpliból, hogy legyen, ami felszívja a lecsepegett vajas lét.

Jöhetett még egy kisebb kukorica is, ami nagyon jó vajjal.

Innentől már csak kézzel folytattam a mártogatást.

Ennyi volt EGY RÁKLÁB ÍZBEN:

A vacsora végén maradt néhány fokhagyma a köretes szűrőben, és egy nagy tálnyi rákpáncél - üresen.

Nekem végül sikerült közel az összes királyrák lábat megennem, ami azért egy nagy kihívás volt! Elfelejtettem egy régebbi alkalmat megemlíteni, ahol nem tányérokon ettünk. Vejem leterítette az asztalt nagy műanyag szemeteszsákkal, amire kiborítottunk a vajon kívül mindent, és onnan falatoztunk. Legalább a mosogatást megúsztuk ...

Az unokák teljesen jóllakva bámulják a lefekvés előtti TV mesét.