Találtam a csodahüttőben 2 szép szűzpecsenyét: ki is olvasztottam, hogy feleségemnek egy sovány húsos pecsenyét süssek.
Semmi különleges, csupán egy kis csípős/füstös fűszerkeverék, só és mustár. Általában borssal készítem, de most beugrott ez a csípős valami, gondoltam, miért ne?
Mindjárt össze is szedtem a hozzávalókat:
- 2 db sertés szűzpecsenye
- 3 ek dijoni mustár (sokkal erőteljesebb az íze, mint egy Globusnak)
- 1 ek só
- 1 ek füstös csilipehely fűszerkeverék (egy régebbi posztomban írtam, hogy hittem a "sweet" jelzőnek, ami nem jellemző erre a keverékre)
- 5 dkg vaj és
- 2 ek olivaolaj a sütéshez
A szósz összetevőiről nem készült kép, mert azt improvizáltam, de itt az utólagos lista:
- 3 girizd fokhagyma
- 1 mokkáskanál liszt
- 2 ek kapribogyó
- 1 ek kapribogyó lé
- 3 ek víz
Ugyebár, ha szüzet készítek, azt muszáj lehártyázni, bármennyire is nem szeretném. Ferdén felszeleteltem 1,5 cm-es szeletekre (vagy ahogy sikerült). Szétteregettem a vágódeszkán, és megszórtam vékonyan a csilis fűszerkeverékkel, meg daráltam rá sót is.
 |
 |
 |
 |
Most minden "szakács" rosszul lesz, de én bizony lágyan megklopfoltam a fűszeres húst (inkább úgy kéne mondani, hogy meglapogattam, az sokkal inkább PC:). Megforgattam, majd a másik oldalát is befűszereztem. Erről az oldalról is rásegítettem a fűszernek a klopfolóval, majd elkezdtem vékonyan megkenni mustárral.
 |
 |
 |
 |
Az egyik oldaluk szépen sárgállott már:
Ekkor egy közepes tányérra kezdtem rakozgatni mustáros feléveé lefelé. A felső részét megkentem, majd újabb húsréteg. Hogy elhiggyétek, ezt a réteget is megmustároztam ... Végül több réteg után elfogyott a hús (a mustár nem). Ezt beraktam becsomagolva a hűtőbe pihenni.
 |
 |
 |
 |
Eljött az ideje, hogy együnk. Feleségem feltett egy kis rizst. Amikor megfőtt, belekevert 5 dkg mirelit zöldborsót, aminek épp elegendő volt a maradék hő a megfővéshez. Egy közepes serpenyőbe tettem a vajat az olivával, és felforrósítottam. Elővettem a hűtőből a pácolt szeleteket (lehet, hogy várni kellett volna, míg szobahőmérsékletű lesz, de erre nem volt idő), amiből annyit tettem a serpenyőbe, hogy maradjon látható olajos felület (magyarul sülni fog, nem párolódni a szelet). A tetejére szórtam egy kis lisztet hirtelen felindulásból, hogy ezzel majd tudok egy sűrűbb szaftot készíteni.
 |
 |
 |
 |
Szép pirosra sütöttem mindkét oldalát. Mivel egy adag nem lett volna elég hármunknak, ezért egy újabb serpenyőnyi húst is megsütöttem az olajos vajban, csepp hozzáadott vajjal. Amíg az sült, szemembe ötlött, hogy van szárított mogyoróhagymám, és a hűtő ajtajában ott leselkedik egy kisüveg kapribogyó is (még 8 éve hoztuk Szicíliából...). Nos, gyorsan felszeltem a fokhagymát, megvagdostam a kaprit. Amikor kivettem a második adag húst is, beleszórtam először a fokhagymát, majd amikor már terjengett az illata, a kapribogyót és egy kiskanál mogyoróhagymát is. Belekavartam picit a mustárból, meg a kapri levéből, majd kis vízzel sűrű mártást készítettem.
 |
 |
 |
 |
A húsok mellé tettem a szószt is, úgy tálaltam.
A zöldborsós rizzsel ettük, kevés savanyú uborka társaságában.
A kapris szósz nagyon jó volt a hússal, érdemes volt megcsinálni (sajnáltam volna az olajos vajas szaftot elkótyavetyélni).
