Feleségem lőtt a Metroban egy darab borjúlapockát akciósan, így azt haza is hoztuk. Nekem meg azonnal fel kellett dolgozni, mert valahogy bevarázsolni a csodahüttőbe nem kis mutatvány.
A Metróban kis darabokat ritkán lehet kapni, ez is megvolt vagy 1,8 kg, amit azután letisztítottam és szétosztottam két csomagba. Az egyik egy szép dió volt, a kisebbiket meg eleve fel is kockáztam pörköltnek. Be is fértek a fagyasztóba (aka csodahüttő). A leszedett bőnyegekből, inakból meg lett egy borjú alaplé.
Alig két napja volt a hűtőben, amikor jött a kérés: legyen borjúpaprikás nokedlivel. Jó, legyen - azt én is szeretem és még nem főztem soha.
Összeszedtem a hozzávalókat:
- 54 dkg kockázott borjúlapocka
- 3 fej vereshagyma (Ínyesmester forog a sírjában)
- 1 zöldpaprika
- 1 csípős pirosodó paprika
- 2 paprikaparadicsom
- 2 fakanál kacsazsír (a disznózsír már rég elfogyott)
- 12 dkg tejfel
- 1 ek liszt a habaráshoz
- 3 girizd fokhagyma
- 2 tk pirospaprika (Farkas András féle)
- 1 mk őrölt kömény
- 1 mk őrölt fehérbors
- 1 ek só
- 40 dkg rétesliszt
- 35 dkg kenyérliszt (ez találtam csak itthon)
- 4 tojás
- 10 dkg tejfel
- 1 csapott ek só
- 6 dkg vaj
A nokedlit 3 tojással indítottam, de mégis 4 ment bele - így jut a gyerekeknek is. A robotgépben elkezdtem kidolgozni egy elég kemény nokedlitésztát, mert úgy apróbbak lesznek a szemek. A tejfel a tésztába egy hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg!
 |
 |
 |
 |
Amíg a gép dolgozott, felvágtam apró kockákra a paprikákat, amit a kacsazsírban feltettem pirulni és zsírjára lesütöttem.
 |
 |
 |
 |
Ezalatt felvágtam a hagymát, paradicsomot és a fokhagymát is, amiből a hagymát rászórtam a megpirult zöldpaprikára.
 |
 |
 |
 |
Ezt addig pirítottam, amíg eltűnt a hagyma leve. Ekkor beletettem a fokhagymát, a paradicsomot és a fűszereket. Gyorsan összekevertem, hogy a pirospaprika meg ne égjen (a paradicsom védte meg). Kivettem a vákumzacskóból a borjúhúst (mostanában abban teszem el a húsokat a fagyasztóban).
 |
 |
 |
 |
Belekevertem a paprikás szaftba. Addig kavargattam, míg a hús kieresztett leve is eltűnt, vagyis ismét zsírra pirítottam. Felöntöttem egy deci vízzel, és lefedtem kislángon.
 |
 |
 |
 |
Ekkorra a tészta is lecsillapodott, felforrt a főzővíz, amit besóztam. Egy darab vajat tettem a nagyobbik nyeles jénaiba, abba tán épp belefér majd. Elkezdtem hát kiszaggatni a noledlit (nem kis fittnesz gyakorlat ezt a kemény tésztát szaggatni). Szűrőkanállal rámertem a forró vajra, amiben megforgattam, picit le is pirítottam.
 |
 |
 |
 |
Kicsit púposra sikeredett. Raktam rá még kevés vajat, ami szépen beleolvadt.
Végülis 2,2kg lett belőle (az edény 1 kilós)! Ebből biztos jut a gyerekeknek is, le is fagyasztottam nekik másfél kilót, a többi nekünk kell a paprikáshoz.
Két óra lassú főzéssel majdnem kész a paprikás, már csak a tejfeles habarást kell megcsinálni hozzá. 120g tejfel, 23g liszt, 0,6 dl víz keverékét dolgoztam ki csomómentesre.
 |
 |
 |
 |
A kikevert tejfelbe öntöttem 2 merőkanálnyit a szaftból, hogy felmelegítsem, mielőtt visszaöntöm a húsra. Végül 5 perc alatt beforraltam, hogy kifőjön benne a liszt.
 |
 |
 |
 |
Ekkor viszont már késő este volt, így minden beköltözött a hűtőszekrénybe másnapig...
Délben azután kiszedtem két nagy tányérnyit.
A mikroban felforrósítottam az ételt, és csípős jalapeno salátával meg pici uborkával belaktunk.
Itt meg lehet csodálni, milyen apró kis nokedlik lettek ...
Csak azt nem értem, miért kell a paprikásba lisztet is tenni. Ennek olyan sűrű volt a szaftja, hogy megállt benne a kanál! A maradék paprikáshoz viszont nem maradt nokedli. Lehet, hogy a gyerekek egy kicsit kevesebbet kapnak majd?
