Biztosan az, hiszen a tasakra rá volt írva.
Az Ildiben vettem két zacsó durumtésztát, az egyik el is fogyott legott, a másik a spájzban várt sorára. Múlt héten aztán eljött az idő, hogy megfőzzem. Kellett valami egyszerű fogás, ami gyorsan elkészül, hogy főzés után siethessek a kertbe paradicsomot szedni. Egy sajtos-tejfölös spagetti látszott a legkézenfekvőbbnek, amit aztán persze túl szimplának találtam és addig variáltam, míg a mamája sem ismert volna rá. Mindezt természetesen a legnemesebb olasz kulináris hagyományokat követve követtem el vagy legalábbis valami olyasmi.
Törtem a fejem, mivel lehetne kicsit feldobni a tésztát? A spagetti nagy barátja a szalonna és a fokhagyma, ők ráadásul a tejföllel is haverok. Meg is volt a koncepció, irány a bolt. Kolozsvári szalonna éppen volt, de meg nem ettem volna, ha fizetnek érte sem. Maradt a füstölt comb - csemege szalonna - összeállítás, melyeket megfelelő arányban kombinálva hasonló összhatást érhetünk el.
Innen már sétagalopp volt, fél óra alatt összedobtam az ételt, épp akkor lett kész, mikor leszakadt az ég és két órán keresztül ömlött az eső, hogy a kocsik félrehúzódtak az út szélére, úgyhogy a paradicsomszedés szempontjából ez a nap is elfecsérelt volt.
Hozzávalók:
- 50 dkg durum spagetti
- 5 dkg csemege szalonna
- 5 dkg füstölt comb
- 3 gerezd fokhagyma
- 330 g 20 %-os tejföl
- valamilyen kemény sajt
- só
Két jó kanál sóval feltettem a vizet a tésztának, s míg melegedett, összevágtam a szalonnát és a combot.
A húsokat megpirítottam.
Beletettem a vékonyra szelt fokhagymát, kicsit azt is megfuttattam, aztán nyakon öntöttem a tejföllel. Lett is ribillió nyomban, sistergett, mint a nyavalya. Lassan azért lecsillapodott, folyamatosan kevergetve felforraltam, közben felkapartam a lesült húslét is.
Kifőztem a tésztát, elég nehezen akart megpuhulni.
A leszűrt tésztát egyenest a tejfölös szuszmákba öntöttem és alaposan összeforgattam.
Tálaláskor autentikus Pecorino Romano sajtot reszeltem reá, egyenest a muggiai COOP boltból, mintegy tovább növelve a fogás hitelességét.
Aztán belevágtam a villát és teletömtem a bendőt. A fél kiló tészta szűken elég volt négy evésre, bár az utolsó adag után még lekívánkozott pár karéj zsíros kenyér, nehogy azt higgye szegény pocak, hogy elköltöztem Taljánországba.
