Az úgy volt, hogy este benéztem a hűtőbe, és megláttam a rengeteg élesztőt, amit a madarasban vettem 9Ft/darabjáért. Rögtön elkezdett viszketni a tenyerem!

Kelttésztát kell sütnöm, de izibe! Nincs itthon a feleségem, aki nem biztos, hogy lelkesedne érte, nekem meg felrémlett az íze a számban... MMmmmm ... akkor most sütök, de azonnal.

Szerencsére sokmindent találtam hozzá itthon:

• 50 dkg BL55-ös liszt
• 2,5 dl langyos tej (jó, jó - felmelegítettem a pici vaníliadarabkával!)
• 2,5 dkg friss élesztő
• 2 tojás sárgája (meg egy pici fehérje a kenéshez)
• 4 dkg vaj (felolvasztva)
• 1/2 citrom lereszelt héja
• 2 ek cukor (aki édesen szereti, adjon még kettőt hozzá)
• 10 dkg mazsola (nem volt több :( )
• 15 dkg meggydzsem 6:1-es cukorral, lé nélkül (ez lett a meggyszörp maradéka)
• 6 db szárított datolya
• 1 kk vaniliás cukor
• 1 dl rum
• só

A robotgép keverőtáljába beleszitáltam a lisztet, hozzáadtam a cukrot és egy nagycsipet sót. Ráreszeltem a citromhéjat. A gyümölcsöket megkaszaboltam a nagykéssel, majd egy üvegpohárba téve felöntöttem rummal, és a mikróban felforrósítottam. Szétválasztottam a tojást, és belemorzsáltam a tejbe az élesztőt, amiben egy kávéskanálnyi cukrot azért feloldottam előtte. A robotgépet beüzemeltem, hozzáadtam a két tojás sárgáját is.

Kis idő után a felfutott tejes élesztőt is belekevertem. Hosszan kidolgoztam (kb 15 perc), majd beletettem a leszűrt áztatott gyümölcsöket. Azt nem kell senkinek elmesélni, hogy az áztató rum valahogy kézenközön eltűnt!!! Mikor már szálas volt a tészta, hozzákevertem az olvasztott vajat is.

Fél óra alatt közel duplájára kelesztettem a tésztát. (Csaltam, mert kicsit felmelegítettem a sütőt, és oda tettem be a keverőtálat ...)

Egy pontméretű tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd belekapartam a megkelt tésztát. Többé-kevésbé egyenletesen eldolgoztam a tepsiben. A végén megkentem egy kis tojásfehérjével - attól csak fényesebb lesz!

Betoltam a 180 fokos sütőbe, ahol 20 perc alatt szépen feldagadt. Újabb 20 perc alatt meg már színe is lett!

Még adtam neki öt percet, és késznek itéltem. Kiborítottam egy hűtőrácsra, amit letakartam egy vékony konyharuhával, hogy ne száradjon ki.

Reggel azután megszegtem és meóztam.

Nekem a kalács nem kalács, ha nem teszek rá kis vajat legalább,

Meg egy kis sót és mézet ...

Ez az utolsó kép már a maradék kalácsot mutatja, merthogy elfogyott az egész kiló két nap alatt! (Persze besegített a kicsilyány is, mint gyógyírral :)