Szándékosan nem írtam pörköltet, el akartam kerülni, hogy valamelyik - a Gasztronómiai Akadémiáról ideeső - professzor elmagyarázza, hogy ez miért nem az. Egyébiránt pontosan úgy jártam el, ahogy szoktam, mikor én főzök pörköltet.
Megemlékeztem már a szerencsétlen sorsú, három részre szakadt kakasról. Mármint, hogy három csomagot készítettem a henteléskor, egyet levesnek, egyet - a mellét - szeletnek és egyet pörköltnek. Ez utóbbira került sor a hétvégén. Nyomorult madár a bőre híján igencsak szegényes alapanyag lett volna erre a célra. Egy "pörköltben" igenis legyen valami, amitől cuppanós, ragadós lesz, amitől nem nyílik az ember szája az utolsó falat után. Kézenfekvő lett volna valami bőrös baromfialkatrésszel dúsítani, de lábat nem kaptam, a farhát meg rommá főtt volna, mire a kakas megpuhul. Gondoltam egy merészet és vettem két jókora hátsó körmöt a csarnokban. Az ismerős hentest megkértem, hogy jó apróra csapkodja szét. Úgy okoskodtam, hogy az öreg kakas és a köröm nagyjából egyszerre fő meg. Nem tévedtem nagyot, bár egy ideig úgy nézett ki, hogy a köröm győz, de végül mindkettő megpuhult. Hogy mikor érték be egymást, nem tudom, a finis ugyanis kimaradt.

Hozzávalók:
- 2 kg kakas comb és szárny
- 2 kg sertésköröm
- sertészsír
- pirospaprika
- vöröshagyma
- fokhagyma
- lecsópaprika
- paradicsomlé
- csípős paprika
- fekete bors
- őrölt köménymag
- só

A kakast öreg darabokra vágtam, a zöldféléket megtisztítottam, felaprítottam.

A nem túl apróra vágott hagymát (számoltam vele, hogy lesz ideje szétfőni) a zsíron megdinszteltem.

Beletettem a kakast és lepirítottam.

Megpaprikáztam, felöntöttem a paradicsomlével, hozzáadtam a lecsópaprikát és a fűszereket. Sóztam.

Beletettem a körmöt és felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte.

Kis lángon elkezdtem főzni. Innentől már nemigen lehetett keverni, a lábos rázogatásával (ahogy a bográcsot szoktuk) mozgattam meg néha. Közben kifőztem a nokedlit, összedobtam az uborkasalátát. Nagyjából három óra elteltével meguntam a tétlenkedést, a legkisebbre állítottam a lángot, felöltöztem, aztán elhúztam a kertbe. Visszafelé még a Söröző is útba esett, úgyhogy eléggé későn keveredtem haza. Bő öt órás főzés után az étel éppen készen lett.

Nokedlivel és fokhagymás-tejfölös uborkasalátával tálaltam (ez utóbbi lemaradt a fényképezésnél).

Príma lett. A szaft ízes és sűrű, a hús omlós és cuppanós. Belapátoltam egy jókora tányérral, aztán sziesztáztam egy nagyot.
Estére úgy belekötött a lábosba, hogy az egészet meg kellett melegíteni, hogy szedhessek egy adagot.