Ilyen is ritkán fordul elő: feleségem vett egy negyed kiló rókagombát! Nekem! Ő nem eszik gombát - se! Imádom a gombát, a rókagombát meg különösen, mert egy remek, roppanós állagú, majdnem elfőzhetetlen gomba.
Tán éppen rókagombáról beszéltünk a blogon, így pont jól is jött. Mivel ő nem eszik belőle, szabadonválasztott gyakorlat volt a köret. Legyen hát puliszka (azt se eszi), rég ettem már!
Az összetevők (3 személyre):
- 25 dkg rókagomba
- 12 dkg kukoricadara
- 6 dl tej
- 1 vereshagyma
- 1 csokor petrezselyemlevél
- 1 zöldpaprika csumástul
- 2 púpozott ek tejfel
- 1 csapott ek liszt
- 1 ek zsír
- 1 tk pirospaprika (Farkas Andrástól)
- 1 mk őrölt bors
- 1 mk só
A hagymát, zöldpaprikát felkockáztam, majd egy kis lábaskában a zsírra tettem. Lefedtem a lábast, és hagytam párolódni őket. A gombát csak lefújtam, majd nagyjából negyedeltem. A petrezselymet alaposan megmostam.
Amikor a hagyma megpárolódott, hozzáadtam a gombát, és ismét lefedtem. Főzni akarom, nem pirítani! A petrezselymet leszáraztam, és felaprítottam kicsire.
Ezalatt a gomba főddögélt a saját levében. A tejfelt - egy kis vízzel lazítva - összedolgoztam a liszttel. A fűszereket belekevertem a gombába. A gomba levével kicsit felmelegítettem a tejfeles keveréket.
Mikor megfőtt a gomba, beleöntöttem a langyos habarást. Összekevertem, és felfőztem, hogy besürítse a szaftot a liszt. Végül belekevertem a petrezselyemlevelet.
Menet közben persze előkészítettem a puliszkát. A darához egy kávéskanálnyi sót adtam, és feltettem 6 dl tejet forrni. Amikor felforrt, apránként beleszórtam a sós darát, amit folyamatosan kevertem a habverővel, hogy meg ne csomósodjon.
Mivel csak estére szándékoztam enni belőle, mindkét edényt a mosogató hidegvizébe állítottam.
Magamnak azért csak kivettem egy adagot, amit kis kovászos uborkával ettem meg.
A maradékot estére a szomszéddal falatoztuk néhány doboz sör társaságában. Arra még jutott erőnk, hogy megcsodáljuk feleségem vérvirágát:
Igencsak izletes volt a paprikás, és nagyon szerettem a félkemény puliszkát, mint köretet hozzá.