Lassan már egy éve is megvan, hogy utoljára ezt sütöttem. Most viszont elcsábultam a kispiacon a fóti hentes tepertőjére. Persze kis adagot vettem csak, meg eszegettem is belőle, így kishíján elmaradt a pogácsa.

Mivel mégis poszt lett belőle, bevallom, hogy a hiányzó töpörtyűt a madarasban vettem meg (meg az élesztőt is, mert nem volt itthon). Messze nem volt annyira ízes, mint a fóti hentesé, de őt csak kéthetente látom...

Szokásomhoz híven összeszedtem a hozzávalókat.

• 60 dkg töpörtyű
• 60 dkg félfehér kenyérliszt (BL112-es)
• 1 dl tej
• 5 dkg friss élesztő
• 2 tojás sárgája
• 1 tojás fehérje a kenéshez
• 1/2 deci rum
• kb 20 dkg tejfel
• 5 dkg disznózsír
• 1 maréknyi snidling
• 1 ek cukor
• 32 tekerés feketebors
• só

Visszaemlékezve a gyakorlásra, amikor Babette_-től megtanultam ezt a receptet, nyugodtan bevállaltam a kenyérlisztet. Jobb a sikértartalma, mint a simaliszté, jobban is ismerem, hogy viselkedik.

Az élesztőt belemorzsoltam a deci tejbe, amibe belekevertem a cukrot is. Ledaráltam az összes tepertőt, amit meg is sóztam kicsit. A lisztet beleszitáltam a dagasztó tálba - ezt még nagymamámtól tanultam kiskoromban. A lisztbe sót szórtam, majd elindítottam a dagasztószárat, ami összekeveri a lisztet a sóval. Az élesztő is felfutott - elég volt neki 4 perc! Beleöntötem hát a lisztbe a tojássárgájákkal együtt. Végül annyi tejfelt adagoltam hozzá, hogy középlágy kelttésztát kapjak.

A végefelé beleöntöttem a féldeci rumot is (meg még egy kis lisztet, mert a rum felhigította a tésztát). A snidlinget felaprítottam és a tésztához adtam, mert egy korábbi kisérletem szerint az finom bele. Jól kidolgoztam, majd letakartam egy konyharuhával. 25 perc alatt a duplájára kelt.

A szilikon gyúrólapot beliszteztem, a tésztát kinyújtottam jó ujjnyi vastagra. Rádaráltam a borsot, meg sóztam is. Nincs szomorúbb egy sótlan töpörtyűs pogácsánál! Eloszlattam a tetején a darált tepertőt is.

Ezután következett a hajtogatások ideje. Jobbról, balról, fentről és lentről 3-3 hajtás. 15 perc pihentetés konyharuha alatt. Ismét kinyújtotam, most viszont a disznózsírral kentem meg és összehajtottam.

Még kétszer hajtogattam, de már nem kenegettem, amikor már eléggé gyorsan dagadt a tészta. Ekkor úgy döntöttem, jó lesz ez a négyszeri hajtogatás, lehet szaggatni.

Megkentem a felvert sózott tojásfehérjével, és a filézőkésemmel "bekockáztam" a tetejét.

A 6 centis pogácsaszaggatóval villámtempóban kiszaggattam két sütőlapra.

Betoltam mindkét sütőlapot a sütőbe, begyújtottam és 200C-ra állítottam. Így a pogácsák a sütő melegedésével együtt kelhetnek még.

A dupla sütőlap és a hideg sütő miatt közel 50 percig kellett sütnöm, mire a pogácsa talpa itt-ott megbarnult.

Kiraktam a forró pogácsákat két fatálba, de már késő volt, hogy a szomszédasszonynak tudjak belőle vinni. Bánatomban megettem azon forrón vagy négyet belőle, oszt mégse lett hasfájásom...

Másnap egész nap csak pogácsát ettem, mégsem éheztem :)

Kicsit vastagabbra nyújthattam volna a végén, hogy magasabb pogácsákat kapjak, de már nincs belőle egy darab se!