Minden tavaszon, amikor a kertemet elborítja a spenót, kénytelen vagyok főzni legalább egy "parajpürét" - a klasszikusat, ami be van rántva, sok fokhagymával, feketeborssal és régen zsemlével (amikor még volt zsemle), manapság saját zsemlemorzsával, ami bolti stangliból készül sütőben átsütve és durvára darálva. Ugyan nem panko, de majdnem :)

Most is szedtem egy bő fél kilót, amit aztán feleségem unszolására estére el is készítettem.

Minimális számú összetevője van:

• 60 dkg leszárazott spenót (a frissen szedettnek is rostos a szára ...)
• 6 dl tej
• 2 evőkanál liszt
• 2 ek kacsazsír (vagy liba, vagy vaj - amit kedvelsz)
• 1 duci girizd fokhagyma
• 24 tekerés feketebors - vagy ahogy szereted
• jó prézli vagy zsemle izlés szerint
• 1 tk só (mert a tej édes)

A fokhagymát felvagdostam kicsire. Valahogy nem igazán szeretem, ha fokhagymapréssel zúzom össze. Feltettem a zsírt forrósodni, majd beleszórtam a lisztet. Vártam, míg szépen megbarnult (vagy pirult? - színvak vagyok!). Ekkor beleszórtam a fokhagymát is, de nem hagytam megégni.

A pucolt spenótot alaposan megmostam (mindig tele van homokkal és földdel - akármilyen óvatosan szedem fel). Hosszú késsel felvagdostam, de csak úgy tessék-lássék. Egy serpenyőben felhevítettem a másik kanál zsírt, amire rápakoltam a vagdosott spenótleveleket. Addig pároltam, míg összeesett, majd a deszkámon (szintén a hosszú késsel) apróra vágtam.

A levét nem dobtam ki, kell az majd később. A rántást megszórtam durvábbra őrölt borssal. Belekevertem az összevagdosott spenótlevelet. Igyekeztem kicsit lepirítani, mert attól szerintem érdekesebb íze van. Ezzel a módszerrel nem lesz a rántás se csomós :)

A tejet felforraltam a mikróban, hogy elég meleg legyen a rántáshoz. Beleöntöttem a lábasba és belekevertem a spenót félretett levét is. Amikor újra felforrt, beleborítottam találomra egy adag prézlit (kb fél pohárnyi lehetett). Végül egyszerűen botmixerrel krémesítettem.

A forrás után azonnal hideg vízbe állítottam, mert a spenót hajlamos lekozmálni.

Már csak tálalni kellett a "kaspóban", amit levesestányér helyett is használunk. (Lásd nyitóképet).

Én azonnal neki is láttam az evésének (meg még legalább háromszor azóta: hidegen, melegen, langyosan). Nagyon szeretem!!! Ha több napra is jut belőle, akkor érdemes egy mokkáskanál szódabikarbónával megszórni, amikor pároljuk - így a rosszindulatú oxálsav is lebomlik.

Ez a mostani kicsit sűrűbb lett a szokásosnál, de én akkor is megettem :)