Meg túrós, tejfölös, szalonnás, s a többi, csak nem akartam minden hozzávalót beleírni a címbe.
A nyögvenyelő voltaképpen egy sztrapacska jellegű étel, csak nem akartam magamra zúdítani a kedves olvasók - egyébként teljesen jogos - haragját, amiért annak nevezem. Fatornyos falumban a Nyírségben ezen a néven illették. Amilyen szegények voltak arrafelé a népek, örültek, ha egy kis zsír jutott rá, nemhogy juhtúró meg tejföl. Aztán cikákoltak evés közben, mire nagy nehezen le tudták nyelni, főleg ha elég nagyra sikerültek a galuskák.
Az ünnepek alatt eléggé túltoltam a húsevést - halászlé passzírozva, töltött káposzta, kocsonya -, s bár a köszvény nem jelentkezett be, úgy döntöttem, készítek valami "diétásabb" ételt.
Krumpli van rogyásig az erkélyen két polisztirol doboz védelmében, egy doboz Lipóti lemezes túró is pihent a fagyasztóban még múltkorról, mikor kaptam egy aznap lejárt szavatosságút. Savanyú káposzta is maradt valamennyi a karácsonyi dőzsölés után. Pár apróság még kellett mellé, azt pénteken megvettem.
Persze, egy kis szalonnát azért belecsempésztem a biztonság, no meg a látvány kedvéért.

Hozzávalók:
- 1 kg tisztított burgonya (Impala)
- 40 dkg búzafinomliszt
- 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 60 dkg túró
- 33 dkg 20 %-os tejföl
- 20 dkg kolozsvári szalonna
- 50 dkg kicsavart savanyú káposzta
- 2 kisebb fej vöröshagyma
- 3 egész tojás
- sertészsír
- só
- bors

A káposztát kicsavartam és deszkán kicsit megvágtam.

A szalonnát apró kockákra vágtam, majd két kanál zsírral megtámogatva ropogósra sütöttem.

Kihalásztam a pörcöt a zsírból és a finomra vágott vöröshagymát megpirítottam benne.

A túrót villával kicsit fellazítottam. Sajnos nem volt szerencsém, a közeli Lipótiban nem kaptam leveles túrót (ami volt, keveselltem), a távolabbi meg igen messze van, egy sima félzsíros tehéntúróval kellett kiegészítenem.

A krumplit a kockareszelőn különösebb vérfürdő nélkül lereszeltem.

Hozzáadtam a liszteket és a tojást, sóztam, borsoztam, majd alaposan kikevertem.

Tartottam attól, hogy a hosszú krumpliszálak eldugaszolják a kényelmes "félautomata" eszközt, ezért elővettem az édesanyámtól örökölt, uszkve 60 éves, a használattól már papírvékonyra kopott nokedliszaggatót. A "lapát" nyele már rég az enyészeté lett, szerencsére volt egy másik, alumínium vacak, az abból kioperált nyél - némi faragást követően - prímán megfelelt hozzá. Remek, öreg szemű lett a galuska.

Forrásban lévő sós vízbe szaggattam a tésztát, és pár perc főzés után kivadásztam.

Egy nagyobb lábosba szedtem a kifőtt tésztát. Hogy az összetevők jobban elkeveredjenek, minden adagra tettem egy kanál pirított hagymát és szalonnapörcöt, majd összeforgattam.

Amikor az összes tészta kifőtt, két részletben hozzáadtam a túrót, és alaposan elkevertem.

A tepsit kikentem egy kanál olvasztott zsírral, belesimítottam a galuska felét, arra pedig rámorzsoltam a káposztát.

Ezt követte a maradék tészta.

A tetejére kentem a tejfölt és megszórtam a félretett szalonnapörccel.

Hármas fokozaton elkezdtem sütni. Közben szólt Kistesó, ha netán mennék boltba, vegyek már neki ezt-azt, meg vigyem is fel hozzá. Nem akartam boltba menni, de azért mentem, úgyis el kellett tőle hoznom egy cserepet az amarillisznek. Visszavettem a sütőt kettesre és elindultam. Megvettem, ami kellett, aztán felmentem hozzá. Hát a cserép egy nyeszlett 12 centis vacak volt, a hagymának még a gyökere is alig fért volna bele. No mondom, leugrom a 100 forintosba - tán még nyitva van -, veszek egy normálisat alátéttel. De jó, ha már megyek, esetleg hozhatnék pár zsemlét is, mert az valahogy kimaradt. Fasza. Megvolt a kanyar, ittam egy kávét, aztán elindultam. - Akkor már a fene vigye - gondoltam, elmentem a Sörözőbe egy kupica ágyas szilvára, meg egy viceházmesterre, hogy legyen étvágyam az ebédhez.
Egy szó mint száz, a sütési idő 15 perc hármas, majd 60 perc kettes fokozaton. Épp jó lett.

Megint jól főztek nálunk. Tartottam tőle, hogy túl savanyú lesz, de nem volt az. Az alja ropogósra pirult, a belseje szinte krémes lett, de szépen szétvált, nyögni nem kellett hozzá. Melegen szétomlott az egész, nem is tudtam, csak este kiszedni egy fotózható szeletet.